Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.
Irományszámok - 1901-680. Törvényjavaslat, a népiskolai közoktatásról szóló 1868:XXXVIII., és a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXVIII. t.-cz. módosítása tárgyában
680. szám. e czélból házról-házra járnak, a kivándorlóktól díjat vagy szolgáltatást követelnek vagy elfogadnak és a kivándorlóknak előleget adnak, átalában a kivándorlást bármily úton-módon, nyereségből vagy keresetből, avagy a nélkül előmozdítják. Ezen szakasz utolsóelőtti pontja bizonyos esetekben az államsegély megvonása és a bűnvádi eljárás megindítása iránt tartalmaz rendelkezést és a tanítónak állásától való felfüggesztése tekintetében összhangban áll az 1876 : XXVIII. t.-cz. 7. §-ának 3. pontjával. A néptanítók nyugdíjazásáról szóló 1875. évi XXXII. t.-cz. 12. §-ában nincs kimondva, hogy egyrészt ki gyakorolja a nyugdíjazott tanítóval szemben a nyugdíj elvonása czéljából a fegyelmi hatóságot ós hogy másrészt »bűntény« alatt milyen büntetendő cselekményt kell érteni. Ezt a kérdést a 49. §. utolsó pontjában foglalt rendelkezéssel vélem megoldhatónak. Az 50. §-ban foglalt rendelkezés a közoktatási kormánynak megadja a módot ahhoz, hogy az állam érdekeit sértő fegyelmi vétség miatt elmozdított tanító helyét azonnal minden tekintetben megfelelő tanítóval kinevezés utján tölthesse be. Az ígj kinevezett állami tanító összes illetményeit az állampénztárból nyeri. Ehhez hasonló rendelkezést különben már az 1893 : XXYI. t.-cz. 11. §-ának d) pontja is tartalmaz, a mely szerint, ha községi vagy felekezeti tanítói állásra állami szempontból kifogásolható egyén választatik, azon esetben a tanítót az iskolafentartó további meghallgatása nélkül a vallás- és közoktatásügyi minister nevezi ki. De ez a rendelkezés csak államilag segélyezett tanítói állásra vonatkozik, holott az itt javaslatba hozott minden községi vagy felekezeti iskolára. A mi különösen a magyar nyelv sikeres tanításának érdekét illeti, egyedül ily eljárás látszik föltótlenül czélravezetőnek és alkalmasnak arra, hogy a törvény rendelkezésének még a megátalkodottsággal szemben is haladéktalanul érvényt szerezzen. E mellett azonban az 50. §. nem zárja el az iskolafentartó község, illetőleg hitfelekezet elől annak a lehetőségét, hogy az ilyen állásra ő maga alkalmazzon kifogástalan képességű tanítót, a mely esetben a vallás- és közoktatási minister a kinevezett tanítót elhelyezi. E §. következése kétség kívül az lesz, hogy a kormánynak bizonyos számú tanítókat rendelkezési állapotban fog kelleni tartania s hogy esetleg egyes tanítók aránylag rövid idejű működés után máshová fognak kerülni; de ezt a kirendelésükkel elért föladat fontossága teljes mértékben igazolja. Csak ha az 51. §-ban foglalt eset fordulna elő, ekkor a vallás- és közoktatásügyi ministernek jogában áll a községi vagy felekezeti iskolát megszüntetni és helyébe állami iskolát állítani. Ezen jogot különben már az 1893 : XXVI. t.-cz. 15. §-a is biztosította. Ezen szakaszban bármilyen összeggel (tehát nem csupán 120 vagy annál több koronával) államilag segélyezett felekezeti tanítóknak nem szorosan az állam érdekeit sértő, hanem olyan fegyelmi vétségei vannak érintve, a melyeket a tanító törvényes, vagy kormányrendeletből kifolyó kötelességének elmulasztásával követ el. A szakasz további rendelkezése egyezik az 1893: XXVI. t.-cz. 13. §-ával. Az iskolai főhatóságok azért kötelesek fegyelmi szabályaikat a vallás- és közoktatási ministerhez tudomás végett előzetesen bemutatni, hogy megállapítható legyen, vájjon a hitfelekezeti hatóságok a fegyelmi eljárásban és az Ítélet meghozatalánál saját szabályaikat megtartották-e.
