Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.
Irományszámok - 1901-680. Törvényjavaslat, a népiskolai közoktatásról szóló 1868:XXXVIII., és a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXVIII. t.-cz. módosítása tárgyában
680. szám. 427 jóváhagyása után eddig is véglegesen alkalmazottnak tekintetett. (1893: XXVI. t.-cz. 13. §-a.) Az 1868: XXXVIII. t.-cz. 15. §-ának hatálya, a javaslat ezen rendelkezéseire is kiterjed. A 35. §. hat izben esedékessé váló 100 korona korpótlékot biztosít az összes nem állami elemi népiskoláknál alkalmazott tanítók javára, eltérőleg az 1893 : XXVI. t.-cz. 2. §-ától, mely az állami tanítók számára öt korpótlékot állapított meg. Itt alkalomszerűnek vélem a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága részéről a f. évben megtartott VI. Egyetemes Tanítógyülés megbízása folytán a tanítói fizetések rendezése tárgyában beterjesztett Emlékiratból a következőket szószerint közölni: »Határozatilag kimondja a VI. Egyetemes Tanítógyülés, hogy: 1. kívánja törvényileg a következőknek alapelvekül való kimondását: a) a népnevelés és oktatás állami érdek lévén, az iskolafentartás joga és kötelessége első sorban az államot illeti; b) Magyarországon minden iskolának legelső sorban a magyar nemzeti állam czéljait kell szolgálnia. Magyarországon tehát minden iskolának egy a hivatása és rendeltetése, egy a feladata; c) ennélfogva bármilyen jellegű az iskola, minden magyar néptanító a magyar állam tisztviselőjének tekintessék; ugyanazért az ország összes tanítóinak illetményei — a hasonló minősítési és szakképzettségi fokon álló állami tisztviselők illetményeihez mérten — azokkal egyenlően állapítandók meg; d) a minősítés fokmórtéke az érettségi bizonyítvány, a melylyel a tanítói oklevél egyenlő értékűnek és egyenlő jogosításúnak kimondatik. 2. Mindezeknek a törvényjavaslatban való kimondásával egyrészt a magyar tanító és a magyar iskola jogállását kívánjuk kiemelni tisztán és világosan a bizonytalanság homályából, és azt akarjuk, hogy törvényes kijelentés erejével ismertessék el a tanító köztisztviselőnek, az iskola pedig közhivatalnak; másrészt pedig a tanítót jogszerűen megillető fizetés megállapításának szempontjából kell kívánnunk a fenti alapelveknek a törvényjavaslatban való kimondását. 3. Ezek alapján megállapítjuk és kimondjuk, hogy a tanítót, köztisztviselő állásánál, minősítésénél és szakképzettségénél fogva az állami tisztviselők részére megállapított X. és IX. díj osztályú fizetések illetik meg; a magyar tanítóság e két fizetési osztály illetményeire való jogát fentartja. 4. Számolva azonban a viszonyokkal, egyelőre azt kívánjuk, hogy Magyarországon minden egyes tanítónak, a ki magyarul tud és magyarul tanít, tekintet nélkül az iskola jellegére, tehát akár állami, akár községi vagy felekezeti, akár uradalmak, társulatok vagy egyesek által fentartott iskolánál működjék, — ideértve a tanítói árvaházak nevelőit, valamint a kincstári tanítókat is, — egyenlő fizetése legyen; és pedig bármily jellegű elemi népiskolánál alkalmazott rendes tanító (tanítónő) ugyanannyi kezdőfizetést kapjon, a mennyi az állami tisztviselőknek XI. díjosztály harmadik fizetési fokozatában jár, s kétóvenkint haladva, érje el hat év alatt fizetése ugyanezen díjosztály felső (1.800 koronás) fokozatát; ettől kezdve számíttassák 5 ötödéves korpótlék 200 koronájával. 54*
