Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.
Irományszámok - 1901-680. Törvényjavaslat, a népiskolai közoktatásról szóló 1868:XXXVIII., és a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXVIII. t.-cz. módosítása tárgyában
680. szám. 425 Mindezen adatok igazolják, hogy a tanítók anyagi helyzetének javítása tekintetében különösen az 1893: XXVI. t.-czikk életbelépte óta igen sok történt és hogy ehhez az állam már most is jelentékeny öszszeggel járul. Mindazonáltal az 1893: XXVI. t.-czikknek azon rendelkezése, a mely a községi és felekezeti tanítók fizetési minimumát 300 forintban állapítja meg, immár tarthatatlan, nemcsak azért, mivel a megélhetési viszonyok azóta kedvezőtlenebbekké váltak, és nemcsak azért, mivel az állami tanítók javadalmazása előbb az állami költségvetések rendjón, legutóbb pedig az 1904:1. t.-cz. által lényegesen javíttatott; hanem tarthatatlan a mostani fizetési minimum főleg azért, mivel a hitfelekezeti tanítóknak ugyanazon nemzeti és népművelődési feladatot kell megoldaniok, mint az államiaknak; velük szemben a népoktatási törvények ugyanazon képesítést és ugyanazon kötelességek teljesítését követelik, mint a más jellegű iskolákban működő tanítóktól; nem volna tehát móltányos, ha az állami és nem állami tanítók javadalmazása között továbbra is mélyreható különbség maradna fenn. Végül múlhatatlanul szükséges emelnünk a tanítói javadalmazást még azért is, mivel a jelen törvényjavaslatnak a tanítók képzése és képesítésére vonatkozó rendelkezései az eddigieknél fokozottabb és súlyosabb feltóteleket szabnak a tanítójelöltek elé és mert az állam érdekében az állami felügyeletet és fegyelmet az eddiginél hatékonyabban kell biztosítanunk. A jelen törvényjavaslat 33. §-a a községi és felekezeti rendes tanítók fizetési minimumát 800, a tanítójelöltek ösztöndíját pedig 600 koronában állapítja meg. A 34. §. szerint az illetékes iskolai főhatóság kívánságára ezen minimumon felül egész 1.000 koronáig terjedhető fizetéskiegószítésre is nyújt az állam segélyt. A 35. §. szerint az eddigi öt korpótlék helyett hat korpótlék biztosíttatik. E szerint a községi ós felekezeti tanítók 30 évi szolgálat után a korpótlékokkal együtt 1.400, illetőleg 1.600 korona nyugdíjba beszámított javadalmazást fognak élvezni és így a községi és felekezeti tanítók javadalmazása, másfelől az 1904:1. t.-cz. az állami tanítók számára megállapított maximális javadalmazás között a jövőben csupán 300 korona különbözet volna, míg a kezdő fizetés — ott, hol a felajánlott állami segély teljes mértékben igénybe vétetik, — teljesen egyenlő lenne. Ez alkalommal egyúttal indokoltnak látszott a tanítót megillető lakás fogalmát is a jelenlegi gyakorlatnak és utasításoknak megfelelően törvényileg meghatározni, illetőleg annak minimumát megállapítani. Ez a rendezés a mi viszonyainknak ez idő szerint megfelel és ez esetben néptanítóink javadalmazása a nyugati nemzetek tanítóinak javadalmazását nemcsak megközelíti, de itt-ott el is éri; különben az összehasonlításnál nem lehet azt figyelmen kívül hagynunk, hogy a külföldi, esetleg magasabb tanítói javadalmazás indító okát nemcsak az eltérő életviszonyokban, nemcsak az egységes tanítói képesítésben, de az ott tapasztalható tanító-hiányban is kell keresnünk. Eddigi népoktatási törvényeinknek, valamint a jelen törvényjavaslatnak különösen kiemelendő azon liberális és társadalmi szempontból rendkívül értékes rendelkezése, hogy a tanítónők, javadalmazás tekintetében a tanítókkal teljesen egyenlő elbánásban részesülnek; és e tekintetben csakis az 57. §. tartalmaz a viszonyok által teljesen indoKépvh. iromány. 1901—X906. XXXV. kötet. 54
