Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.

Irományszámok - 1901-640. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése az 1903. julius 29-iki ülésében történtek tárgyában

10 640. szám. közben az szétszakadt, -— továbbá Rátkay László igyekezett az indítványba betekintést nyerni, mi közben Szőts Pál által visszaszoríttatott. Ilyképpen Hentaller Lajos, Posgay Miklós azok, kikkel szemben az elnök mentelmi jogának megsértése, Rátkay László és Fáy István, kikkel szemben a Szőts Pál jegyző mentelmi jogának megsértése vitatható. Az a kérdés, hogy fentnevezett képviselők ténykedése mely irányban meríti ki a mentelmi jog sértés tényálladékát. Meg kell jegyeznünk már ez alkalommal a következőket: Rátkay László a bizottság előtt határozottan kijelentette, hogy szándékában nem állott sem az irat megsemmisítése, sem Szőts Pál jegyző functiójának akadályozása. 0 csupán az irat tartalmával akart megismerkedni, melyről úgj tartja, hogy házszabályellenesen jutott a jegyző kezébe. Fáy István az iratot nem Szőts Pál kezéből, de Feilitzsch Arthur kezéből kapta ki. Posgay Miklós és Hentaller Lajos az elnök-tekintélyt sértő kifejezéseket azután használták, hogy az elnök fenyegetőzött. Úgy de ezen a való tényállást helyre állító adatok az eset elbírálásánál mellékeseknek tekintendők azért, mert a mentelmi bizottság a házszabályok jogos alkalmazásának keretei között nem jöhet és nem jöhetett volna azon helyzetbe, hogy az eseteket, mint mentelmi jogot sértőket bírálja el, mert az 1903. július 29-én történtek alapján tett elnöki bejelentés és a mentelmi bizottsághoz való utalás, illetve a ház határozata ily irányban házszabályellenes volt, a mennyiben e kérdések a mentelmi bizottság által el nem bírálhatók. Megállapítandónak tartjuk mindenek előtt, hogy sem az elnök, sem a jegyző különleges mentelmi jogvédelem alatt nem állanak. Az elnöki tekintély megsértése, vagy a jegyző tevékenységének megakadályozása csupán azon szempontok szerint bírálható el, mint bármely más képviselőnek megakadályozása, avagy érintése képviselői kötelességei szabad teljesítésében. Ilykópen nem szolgálhat irányadónl az elnöki bejelentés azon minősítő kifejezése, hogy az elnöki tekintély megsértése és a jegyző kötelessége teljesítésének megakadályozása képezi a mentelmi jogsérelmet. Oly irányú mentelmi jogsérelmet gyakorlatunk nem ismer, mely a mentelmi jog védelmét minősítőleg fokozatok alá helyezi. Fentnevezett képviselők azonban oly cselekedetet el nem követtek, mely mentelmi jogot sértett volna, és a mi ennél jelen esetben fontosabb, eljárásukért semmi' esetre sem voltak a mentelmi bizottság elé utasíthatók a házszabályok egyetlen szakasza, de legkevésbbé a 255. §. szerint, melynek sanctióját véli a bizottság többsége alkalmazandónak megtorlásul. Említtetett azon tény, hogy maga az elnök kifejezetten utalt arra, hogy a bejelentés a 188. §. alapján történt. Mely okból bírálja a bizottság felül az esetet mégis a 255. §. alapján ós alkalmazásával? A házszabályok 221., 222. és 255. §§-ai azok, melyek az elnök jogkörét az irányban irják körül, hogy a tanácskozásnak képviselők által történt zavarása mely intézkedéseket utal hatáskörébe. Ezen §-ok egyike sem jogosítja fel az elnököt arra, hogy saját elnöki intézkedésének mellőzésével — meg sem kísértésével — a Ház valamelyik bizottsága, így a mentelmi bizottsága elé utalja a rendfentartás iránti intézkedést. Mindannyia e szakaszoknak kötelességévé teszik az elnöknek, hogy figyelmeztetés, rendreutasítás, szóelvonás stb. által előlegesen minden esetre ő kisértse meg a tanácskozási rend helyreállítását, csak ha ez nem sikerül, ha — mint a 255. §. mondja — az illető tag a rendzavarást folytatja, vagy engedetlenkedik,