Képviselőházi irományok, 1901. XXXIV. kötet • 554-639. sz.

Irományszámok - 1901-635. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez, a szatmár-nagybányai helyi érdekű vasut szatmár-batizvasvárii vonalszakaszának engedélyezéséről

494 635. szám. A 3 "8 km. hosszú szatmár—batizvasvárii kiegészítő vonal tényleges építési és üzletberendezési tőkéje 228.000 koronában állapíttatott meg. A mint már fentebb említeni szerencsém volt, a társaság a meglevő régi vasút vonalán többrendbeli beruházásokat eszközölt, nevezetesen az állomási épületeket és vágányzatokat bővítette s a pálya teljesítőképességének fokozása érdekében a folyóméterenkint 18 kilogramm sínrendszerű felépítményt részben már folyóméterenkint 23'6 kilogrammos sínrendszerű felépítménynyel cserélte ki. Ezeknek a létesítményeknek a költségei oly magas összegre rúgtak, hogy azok a beruházási czélokra alkotott tartalékalapból fedezhetők nem voltak, s így azokat a társaság egyelőre az üzleti jövedelmeiből előlegezni volt kénytelen. Az 1885—1901. években foganatosított ezen hasznos beruházások czímén, hivatali elődöm a vasút tényleges építési és üzletberendezési tőkéje terhére az 1902. évben 340.918 koronát már elismert. A társasággal folytatott tárgyalások eredményéhez képest, a szóban forgó összegen felül a tényleges építési és üzletberendezési tőke felemelése utján volt fedezendő. A vasúton berendezendő motorkocsi-üzem czéljaira beszerzendő két drb motorkocsi 80.000 koronára számított költsége, továbbá azon értékemelkedés is, a mely a helyi érdekű vasút könnyű felépítményének a pálya egész hosszában és az állomásokon is folyóméterenként 23"6 kilogrammos sínrendszerre való átépítéséből származik, s a mely átépítés — tett számítások szerint — mintegy 145.000 koronára rúgnak ugyan, de a társaság által a tőkefelemelés alapjául csak 125.000 koronával vétetett számításba. A tisztelettel előadottak értelmében tehát a szatmár—nagybányai helyi érdekű vasút eredetileg 2,000.000 koronában megállapított tényleges építési és üzletberendezési tőkéje, a következő összegekkel emeltetett: 1. A szatmár—batizvasvárii kiegészítő vonal költsége 228.000 korona. 2. A régi vonalon eszközölt, illetve eszközlendő beruházások tesznek: a) hivatali elődöm által elismert beruházás .... 340.900 » b) motorkocsik 80.000 » c) felépítmény erősbítóse 125.000 » . összesen 773.900 korona, úgy, hogy a tőke összesen 2,773.900 koronában állapíttatott meg. Ezen 773.900 koronára rúgó szükséglet miként leendő beszerzésére nézve a társasági alapszabályok keretében kormányhatósági'jóváhagyás fentartása mellett, történik intézkedés. Midőn még tisztelettel megjegyezném, hogy a törvényhozás külön felhatalmazásának kikérése a szatmár—batizvasvárii vonal engedélyezéséhez nem volt szükséges, mert az 1881. évi XLVIII. törvényczikkel beczikkelyezett régi engedélyokmányban már biztosított az a jog, hogy a szatmár—nagybányai vasút SzatmárNémeti állomásig vezettessék, s díjszabási és forgalmi tekintetekben a vasút végpontja eddig is már Szatmár-Németi állomás volt, van szerencsém a tisztelt Képviselőházat felkérni, hogy ezt a jelentésemet tudomásul venni, és hasonló czélból a Főrendiházzal is közölni méltóztassék. Budapest, 1904. évi július hó 20-án. Hievoviymi Károly s. k. hereshedelemügyi m. Icir. minister.