Képviselőházi irományok, 1901. XXXIV. kötet • 554-639. sz.

Irományszámok - 1901-624. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, Lengyel Zoltán országgyülési képviselő mentelmi jogának állítólagos megsértése ügyében

624. szám. 479 Eltekintve attól, hogy a btkv. fentidézett §§-ai igen súlyos büntetéssel sújtják a hatóság elleni erőszak tettesót, kétségtelen az, hogy itt az előállítás súlyosabb természetű összeütközéseknek vette elejét s hogy a hatóság elleni ellenszegülés legyőzésére, megszüntetésére, esetleges egyéb következményeinek elhárítására más mód nem volt, mint a nevezett képviselő úr ellenállásának hatálytalanná tétele épen az előállítás keresztülvitele utján, a mi akkor vétetett tényleg foganatba, midőn nevezett képviselő a hatósággal ós így a törvónynyel is in fiagranti ellentétbe jött. A mi azután történt, folyománya annak, hogy Lengyel Zoltán további esetleges ellenállása de facto megszüntetve lett és így személyes szabadsága korlátozásának szüksége is megszűnt akkor, midőn szabadon bocsátása már nem képezett veszélyt a törvényes intézkedés érvényesülésére nézve s csak a mentelmi jog iránti tiszteletnek ós az az előtt való meghódolásnak minősíthető Rudnay Béla főkapitány azon eljárása, hogy a midőn Lengyel Zoltán képviselő képviselői minőségéről meggyőződött, egyebet nem várva, annak azonnali szabadon bocsátását elrendelte. Eudnay Béla főkapitány ezen eljárása bizonysága annak, hogy a mentelmi jog hatálya teljes mértékben érvényesült, és bizonysága annak, hogy nevezett főkapitány félő aggódással a mentelmi jog megsértésének még a látszatát is kerülte az által, hogy Lengyel Zoltán képviselő képviselői minőségéről történt meggyőződése után, annak minden további kihallgatás ós eljárás nélkül való szabadon bocsátását elrendelte. Hangsúlyozva tehát már most azt, hogy Lengyel Zoltán személyes szabadságának korlátozása nem a házban és nem törvényhozói tisztjének gyakorlásában, hanem ellenkezőleg, nyilt utczán akkor történt, midőn ő egy amúgy is izgatott néptömeg szemeláttára a bírói parancsot teljesítő rendőröket hivatásukban akadályozta — tehát a tettenkapás in fiagranti — bűncselekményének typicus esetét idézte elő: előállítása nemcsak közjogilag is megengedett, de az adott helyzetben egyedül indokolt rendszabály volt — a mivel szemben a mentelmi jogra hivatkozni s a törvény elleni evidens ellenszegülést ezzel palástolni nem lehet — annál kevésbé, mert a jogi szempontokon felül súlylyal bir az is, hogy akkor a közhelyzet az országra nehezedő vasúti sztrájk miatt már különben is súlyos volt, hogy a mi történt, az egyenest Lengyel Zoltán képviselő meg nem engedett fellépésének s törvényellenes cselekvőségének a következménye volt, végre hogy Lengyel Zoltán személyes szabadságának korlátozását ugyanazon hatóság magától meg is szüntette. Mindezek alapján helyesnek ós törvényesnek kellett elfogadni a rendőrségnek azon álláspontját, miszerint itt a tettenérés esetével szemben a panaszlott eljárás indokolt és jogos volt, miért is a mentelmi bizottság azon javaslatot terjeszti a t. Képviselőház elé, hogy mOIldjíl M a Ház, miszerint a jelen esetben a mentelmi jog megsértését nem állapítja meg, és hogy tehát ez ügyben semmi további intézkedésnek szüksége fenn nem forog. A mentelmi bizottság kisebbsége, névleg Olay Lajos és Szatmári Mór képviselők külön véleményt terjesztenek elő, melyet írásba foglaltak és mely ezen jelentéshez csatoltatott. Kelt Budapesten, a képviselőház mentelmi bizottságának 1904. évi július, hó 6-án tartott üléséből. Dr. Szivák Imre s. k., Mayer Károly s. k., a mentelmi bizottság elnöke. a mentelmi bizottság előadója.