Képviselőházi irományok, 1901. XXXIII. kötet • 532-553., XCVII-CXIV sz.

Irományszámok - 1901-549. A pénzügyi bizottság jelentése „a m. k. államvasutak alkalmazottai illetményeinek szabályozására szükséges költségek fedezéséről” szóló 524. sz. törvényjavaslatról

549. szám. 153 A másik: a személyzetnek a fizetési osztályokba való, a szolgálat érdekei és a személyzet anyagi helyzete szempontjából egyaránt kívánatos arányosabb megosztása csak évek sorára kiterjedő czél tudatos tevékenység eredménye lehet, mert azzal tisztában kell lennünk, hogy azok a nagy összegek, a melyek ezen intézkedésnek egyszerre való végrehajtására szükségesek volnának, ma nem állnak rendelkezésre. A határozati javaslat ezen részében nincs is arról szó, hogy az intézkedés azonnal, az egész vonalon keresztülvitessék, hanem arról, hogy megkezdve fokozatosan, és következetesen hajtassék végre. A kereskedelmi minister úr e határozati javaslathoz való hozzájárulását jelentette ki és utalt arra, hogy e részben már is megtette a kezdeményezést. Az 1904. évi költségvetés előirányzatában ugyanis elejtett a hivatalnoki két legalsó fizetési osztályban 151 állást, u. m. 90 állást a VI. osztályban és 61 állást az V. osztályban. Ezek helyett fölvett 100 új állást a IV. osztályban, 43 állást a III. osztályban és 8 állást a II. osztályban. Az ezen irányban való fokozatos és következetes törekvés néhány év alatt arra fog vezetni, hogy a felsőbb fizetési osztályokban beálló természetes fogyaték biztosítani fogja az alkalmazottaknak arányos följutását a felsőbb fizetési osztályokba és ekként meglesz a természetes várakozási idő a ^fizetési osztályok között is. Ezen intézkedés megfelelő végrehajtása elkerülheti enné teszi annak megfontolását is, vájjon nem szükséges-e az egyes főszolgálati ágakra külön-külön megállapítani a létszámokat. A bizottságban fölmerült az állomási és forgalmi szolgálatban az éjjeli szolgálatnak pótlék alakjában való külön díjazásának kérdése is. Erre nézve a kereskedelmi minister úr kijelentette, hogy az ügy tanulmányozás alatt áll és nem zárkózik el az elől, hogy azon alkalmazottaknak, kiknek éjjeli különleges szolgálata a pótdíjazást indokolttá teszi, megfelelő pótdíjat engedélyezzen. Ez a kérdés azonban nem oldható meg általános, az összes hálózatra érvényes szabálylyal, azt az állomások szolgálatának különleges viszonyai szerint kell rendezni. A kereskedelemügyi minister úrnak a tövényjavaslathoz fűzött indokolása nem szól a hivatalnokok egy osztályáról, a melynek viszonyait szintén szükséges rendezni. Ertjük ezen hivatalnokok alatt az ideiglenes minőségben szolgáló azon vasúti hivatalnok-gyakornokokat, a kik a tisztképző tanfolyamot elvégezve, ideiglenes minőségben mint gyakornokok alkalmaztatnak és vagy napidíj, vagy havidíj mellett tesznek szolgálatot. Ily ideiglenes hivatalnok, tisztképző tanfolyamot végzett, vagy más módon minősített körülbelül 350 van az államvasút szolgálatában, a kik közül nem kevés három, illetve négy év óta várja alkalmaztatását. Felesleges mondanunk, mily elégedetlenséget idézhet elő, ha teljesen minősített hivatalnokoknak évek hosszú során át kell végleges alkalmaztatásra és a végleges alkalmaztatással járó magasabb fizetésre várniok. Az ideiglenes minőségű hivatalnokok ily nagy száma annak a ténynek következménye, hogy a vasúti tisztképző tanfolyamba sokkal nagyobb számban vettek fel növendékeket, mint a mennyi vizsgázott növendéket a magyar vasutak, különösen az utolsó időben, a midőn a vasútépítés ós ez által az új vonalak megnyitása szünetelt, elhelyezni képesek voltak. A vasúti tisztképző tanfolyamban korlátozni kell a felvehető növendékek számát, mert a vasúti szolgálatra készülő ifjak másutt, mint a vasútnál elhelyezést nem találhatnak. Nekünk tehát nem szabad több növendéket kiképeznünk, mint a mennyit a vasutak tényleg elhelyezni képesek. A kereskedelemügyi minister úr ebben a tekintetben a folyó évre már intézkedett. Meg nem törhető szabályul kell megállapítani, hogy a vasúti tisztképző tanfolyamba nem szabad több növendéket felvenni, mint a mennyi végzett növendéket a vasutak alkalmazhatnak. Képvh. iromány. 1901—1906. XXXIII. kötet. 20