Képviselőházi irományok, 1901. XXXIII. kötet • 532-553., XCVII-CXIV sz.

Irományszámok - 1901-541. A pénzügyi bizottság jelentése „a m. kir. államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről” szóló 514. számú törvényjavaslatról

541. szám. 97 Az állami vasgyárak fejlesztésére kórt 14 millió korona hitel indokolásában a törvényjavaslat őszinte nyiltsággal beismeri, hogy az állami vasművek mai berendezéseikkel, melyek jelentékeny részben elavultak, nem képesek versenyképes módon dolgozni. Az elérhető árak a magas termelési költségek mellett veszteségre vezetnek, a mi végső sorban a gyárak elértéktelenedését idézi elő. A pénzügyminister úr a tervezett beruházások czéljául azt tűzi ki, hogy azok munkacsökkentés és anyagmegtakarítás által vagy apaszszák a termelési költségeket, vagy pedig a minőség javítása által emeljék a gyártmányok eladási értékét. Mind a két törekvést helyeselnünk kell, az ellen a versenyző magánipar érdekében sem lehet kifogást emelni. El kell ismernünk, hogy ha az állami vasművek tervezett reconstructiójával ezen czélok biztosíthatók és ekként az állami vasművek jövedelmezőkké tehetők, az által nemcsak az állami pénzügyeknek, hanem a hazai közgazdaságnak is jelentős szolgálatot tehetünk. A pénzügyi bizottság nincs azon helyzetben, hogy megítélhesse, vájjon a javaslatba hozott beruházások műszakilag és pénzügyileg tényleg alkalmasak-e ezen czélok biztosítására. A midőn azonban azt látjuk, hogy az igazgatás maga nyíltan elismeri a gyáraknál fönforgo bajokat ós ezek javítására kér eszközöket, a mivel természetszerűen felelősséget is vállal a bajok sanálásáért, akkor igen helytelen eljárás volna a kormány e kötelességszerű és felelősségteljes törekvésének útjába állani, még akkor is, ha a most kórt 14 millió hitel nem jelenti, a mi bizonyosnak látszik, a gyárak üzemi reconstructiójának végső összegét. Erre a czélra a törvényhozás már az 1900 : XXXIV. t.-czikkel 3,250.000 koronát engedélyezett, a most kért 14 millió korona valószínűen nem az utolsó hitelösszeg, a mi igénybe fog vétetni. A törvényhozás áldozatkészsége remélhetően ép ugy meg fogja hozni gyümölcseit, a mint meghozta a nyolczvanas években, a midőn a budapesti gépgyár és a diósgyőri gyárak reconstructiója befejeztetett és ez által oly iparvállalatok alkottattak, melyek büszkeségét képezték a hazai iparnak és e mellett pénzügyileg is megfelelően jövedelmeztek. A törvényjavaslatban kért többi beruházási hitelek a törvényjavaslat indokolásában kielógítőleg lévén megokolva, e megokolás ismétlését mellőzhetőnek tartjuk. A bizottságban felmerült észrevételeket a következőkben terjesztjük elő: A szarvasmarha-tenyésztési alap gyarapítására felvett 3,500.000 K tulajdonképen az állami pénztári készletek kiegészítésére szolgáló összeg, miután a szarvasmarhák beszerzésére szövetkezeteknek, vagy gazdasági egyesületeknek adott előlegek kivétel nélkül egész összegükben visszatérülnek. A szarvasmarha-tenyésztési alap az alap czéljainak szolgálatában álló forgó tőke, a mely megfelelően gyümölcsözik is. A pénzügyi bizottság egyértelmű vélekedése szerint a szarvasmarha-tenyésztési alapból utalványozott kölcsönök a leghasznosabb befektetést képezik és nincs semmivel sem indokolva, hogy az ezen czélokra adható kölcsönök összege, a mely úgyis t visszatérül, a törvényjavaslatban meghatározott összegben fixiroztassék. Észrevétel merült fel e kölcsönök kamatlábára nézve, a mely a mai rendelkezések szerint 4 százalékban van megállapítva, a mi megnehezíti ezen kölcsönöknek oly mértékben való igénybevételét, a mint az állattenyésztésünk fejlesztése érdekében kívánatosnak látszik. Erre az észrevételre a pénzügyminister úr kijelentette, hogy kész a földmivelésügyi minister úrral a tárgyalásokat megindítani arra nézve, hogy a szövetkezeteknek és a gazdasági egyesületeknek rendelkezésére bocsátandó kölcsönök kamatlába a viszonyoknak megfelelően állapíttassák meg. Az erdei vasutak építésére felvett 3,150.000 koronát, a melyből a fenyőházai villamos üzemű vasút már elkészült, a pénzügyi bizottság kiválóan szükKépvh. iromány. 1901—1906. XXXIII. kötet. 13