Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.

Irományszámok - 1901-514. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

74 514. szám. Ezért, hogy a szőlőmívelésünk érdekében az állam által hozott nagy áldozatok s a társadalom által tett tetemes beruházások gyümölcsözését s szőlőmívelésünk fenmaradását és megfelelő fejlődését közállapotaink javára biztosítsuk, — azt a nagyjelentőségű érdeket, a mely szőlőmívelésünkben szocziális szempontból meghallgatást követel, kellő védelemben részesítsük, — a fogyasztást fejleszszük és fokozzuk, — boraink kelendőségének tért nyissunk s a bor hivatásszerű ipari és kereskedelmi értékesítésének csatornáit kielégítő módon táplálhassuk, szükséges, hogy a bor gazdasági értékesítése czéljából létesítendő szövetkezeti alakulatok meghonosítását mozdítsuk elő. Nem ismeretlenek azok a nehézségek, a melyek az ily irányú szövetkezetek létesülésének és fejlődésének útját állják. Ezek a nehézségek első sorban magában az érdekeltségi körben nyilvánulnak, mert szőlőbirtokosaink, főleg pedig a kisgazdák, hagyományos conservativismusoknál fogva, minden újítást, így az együttes kezelés eszméjét is bizalmatlansággal, idegenkedéssel fogadják, különösen ha a közös czél érdekében való tömörülés közös befektetésekre teljesítendő befizetéseket — szövetkezetek létesítésénél az alaptőke összegyűjtését — igényli. De éppen, mert ezek a nehézségek a kistermelők körében küzdhetők le a legnehezebben, kell, hogy ezen a téren közgazdasági érdekből az állam hatalma segítőleg közbelépjen legalább addig a határig, a meddig ez a szövetkezeti alakulatban rejlő alapgondolattal, az önsegély eszméjével, helyesen összeegyeztethető. Arra nézve, hogy hol keressük ezt a határt, szolgáljon tájékozásul a következő, példaképpen ide iktatott megközelítő számítás. Szüretelő- vagy pincze-szövetkezetek alakítása legczólszerűbben a szőlőterület kiterjedésére alapítható akként, hogy például egy szövetkezeti üzletrész jegyzésére egységül 800 négyzetöl szőlőterület s befizetendő üzletrészül 100 K állapíttassák meg ötszörös felelősséggel. Minthogy azonban az 1895. évi statisztikai felvételek szerint az 5 holdnál kisebb gazdaságokban a túlnyomóan nagyobb része a gazdáknak (t. i. 292.166-ból 206.186) bir 800 négyzetölnél nem nagyobb, tehát kétségen kívül jelentékeny részben 800 négyzetölnél kisebb szőlővel, éppen ezeket pedig a szövetkezetből kizárni méltánytalan volna, töredék-üzletrészek is alakíthatók volnának olyképpen, hogy 400 négyzetöl, vagy ennél kisebb szőlőterület birtokosa 4/8 (50 K), 401—500 négyzetöl terület birtokosa 5/8 üzletrószszel s így tovább lehessen tagja a szövetkezetnek. 800 négyzetölnél nagyobb szőlőterület birtokosa annyi üzletrészszel válnék a szövetkezet tagjává, a hány 800 négyzetöl területe van. A 800 négyzetöl egységen túl levő területtöbbletre nézve szintén üzletrésztöredékek, még pedig nyolczadokra osztva, volnának alakíthatók. Tagadhatlan, hogy 100 K befizetett üzletrész csekély összeg ugyan elegendő alaptőke képzésére, a mi viszonyaink között azonban, figyelembe véve azt, hogy mily nehezen szánják el magukat különösen kisgazdáink az ily befizetésekre, nagyobb üzletrészi egységet megállapítani alig lehet. A szövetkezeti tag jogosítva lenne, hogy a szövetkezeti kötelékbe tartozó egész szőlőterületének egész termését szövetkezeti kezelésbe utalja. Ha a számítás alapjául — példa gyanánt — 100 kat. holdat veszünk szövetkezeti területül, az üzletrészül befizetendő alaptőke . . . . . 20.000 K-ra emelkednék. A tagok által az üzletrészen felül még vállalandó négyszeres felelősség értéke 80.000 K s így az egész szövetkezeti fedezeti alap 100.000 K volna.