Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.
Irományszámok - 1901-515. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése „a vármegyei alkalmazottak (tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
116 515. szám. 515. száiii. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése, „a vármegyei alkalmazottak (tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. A képviselőház közigazgatási bizottsága f. évi márczius 17. és 18-án tartott ülésében a tárgy fontosságához méltó alapos megbirálás alá vette az előtte fekvő törvényjavaslatot s azt némi módosításokkal a t. Képviselőháznak Úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlja. A bizottság a törvényjavaslat tárgyalása alkalmából a legnagyobb méltánylással tette magáévá a törvényjavaslat kimerítő ós szakszerű indokolásában felhozott s az ahhoz csatolt — úgy a status quót, mint a fizetésrendezés kihatását minden irányban feltüntető — kimutatásokkal bőségesen támogatott nyomós érveket. A bizottság tagjainak a tárgyalás során kifejezésre jutott, teljesen összhangzó meggyőződése, hogy akkor, a midőn a közpályán alkalmazottak illetményeinek javítása az egész vonalon megindult, a törvényhozásnak elodazhatlan kötelessége, hogy az állami és vármegyei közigazgatási hatáskörrel valóban túlterhelt vármegyei alkalmazottak megélhetési viszonyaival az állami ós vármegyei közigazgatás jól felfogott érdekében is úgy az illetmények megfelelő javítása, mint azoknak az egész ország területén való egységesítése szempontjából foglalkozzék. A vármegyei közigazgatásnak az állami élet, valamint az egyesek viszonyait oly közelről érintő s az újabb és újabb törvényhozási alkotások által évről-évre fokozódó hatásköre a nobile officiumok korát megszüntette és a tisztviselők egész egyéniségét, tudását, munkabírását veszi igénybe. A vármegyei szervezet s a törvény által megállapított hatáskör csak egy üres keret, melybe egy hivatása magaslatán álló, elégedett, anyagilag független tisztviselői kar van hivatva életet önteni. De egy betekintés a vármegyei tisztviselői fizetések statisztikájába meggyőz arról, hogy a jó közigazgatás ezen egyik alapfeltétele, a jól dotált, anyagi gondoktól ment tisztviselő vármegyéink csak csekélyebb számánál található fel. A bizottság nem kivan ezúttal a vármegyei alkalmazottak javadalmazási kérdésének korábbi fejlődési folyamatára kiterjeszkedni s csupán annak megállapítására szorítkozik, hogy bár az 1883 : XV. t.-cz. a vármegyék 4 kategóriába osztásával a tisztviselők javadalmazásának bizonyos rendezését tűzte ki feladatául, s bár az ugyanezen czélt szolgáló 1893: IV. t.-czikk alapján a vármegyei tisztviselők
