Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.
Irományszámok - 1901-502. Törvényjavaslat, a vármegyei alkalmazottak(tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról
502. szám. 91 országszerte lényegileg azonosak, sőt egy szegény vármegyében néha több munkát, több áldozatot kivan ugyanazon munkakör betöltése, mint egy természettől dúsan megáldott vármegyében. A társadalmi igazság kiegyenlítése érdekében is meg kell teremteni az egyensúlyt azok javadalmazásában, a kik egyenlő hatáskörben az állam érdekeit szolgálják; meg kell szűnni a különbségnek köztisztviselő és köztisztviselő között; egységesen javadalmazott tisztviselői karnak kell az ország sorsát intéznie. Ez a megczáfolhatatlanul jogos követelmény egyúttal megjelöli a helyes megoldás módját is, úgy, hogy az állami és a vármegyei alkalmazottak fizetési rendszerét azonos alapokon kell felépíteni. Erre most kínálkozik a legkedvezőbb alkalom, midőn az állam a rendelkezésére álló anyagi erőt egyidejűleg valamennyi közszolgálati alkalmazott között egyenlően és igazságosan megoszthatja. E törvényjavaslat ugyanis a vármegyei alkalmazottak illetményeit ugyanolyan mértékben és ugyanazon alapelvek szerint kívánja szabályozni, mint a melyek az állami alkalmazottak fizetésrendezésénél irányadók. Nézetem szerint e szabályozás a közigazgatási szervezeti reformok szempontjából is igen fontos következményekkel fog járni. Meg vagyok róla győződve, hogy a vármegyei tisztviselők illetményeinek az államiakóval való teljes aequiparálása nagyban megkönnyíti a közigazgatási általános reform munkáját. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a. közigazgatási szervezeti reformnak egyik igen lényeges feladata a személyi elem javítása. A már elmondottak után, azt hiszem, nem szükséges hosszasan bizonyítanom, hogy ma a vármegyei tisztviselői állásokra képzettség, szorgalom és jellem kell, melyek órvényesülhetósériek a vagyontalanság útját nem állhatja; ma a vármegyei tisztviselői állás egész embert követel, olyan embert, a kinek tevékenységét az anyagi gondokkal való küzdelem nem bénítja meg, a ki teljes odaadással él hivatásának. Ehhez azonban megfelelő javadalmazás kell. Ezt pedig a mai rendszer nem nyújtja, mely a tehetséges, de teljesen vagyontalan egyének pályázását ós érvényesülését rendkívül megnehezíti. Ha tehát a vármegyei tisztviselők javadalmazásának megfelelő szabályozása a szerényebb viszonyok között élő tehetséges és szorgalmas elemeknek utat nyit, önfentartásuk feltételeit s ez által a közigazgatási pályán való állandó megmaradhatásukat biztosítja: ezzel a személyi elem javításának igen fontos kérdése is megoldást nyer. A vármegyei tisztviselők anyagi helyzetének javítása folytán várható következmények megmutatják a törvényjavaslat harmadik czélját, mely a közigazgatási szervezeti reform előkészítése. E törvényjavaslat tehát egyengeti a szervezeti reform útját, úgyszólván előre megoldja annak anyagi részét, a nélkül, hogy magának a szervezeti reformnak egyébként elibe vágna; mert hiszen jól dotált, elégedett és feladata magaslatán álló tisztviselői karra bárminő közigazgatási rendszerben szükség van. E törvényjavaslat pénzügyi hatásának ismertetése előtt azzal a kötelességszerű kijelentéssel tartozom a tisztelt képviselőháznak, hogy a mellékelt kimutatások s az ezek alapján az Indokolásba felvett adatok az utolsó számjegyig terjedő pontosságra igényt nem tarthatnak. Ennek oka a következő: E törvényjavaslat értelmében a vármegyei tisztviselők épen úgy, mint az államiak, az ugyanazon fizetési osztályban és pedig a XI., X. és IX. fizetési osztályban eltöltött 4, illetőleg a VIII., VII. ós VI. fizetési osztályban eltöltött öt szolgálati év után lépnének a magasabb fizetési fokozatba. A fizetési fokozatokba való beosztásnál tehát nemcsak az ugyanazon állásban, hanem az ugyanazon fizetési 12*
