Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.
Irományszámok - 1901-502. Törvényjavaslat, a vármegyei alkalmazottak(tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról
502. szám. 89 az árvaszéki elnök fizetése . : . ».: . . . . . . . 4400 K a főszolgabiró fizetése . . . . . . ... . . . . 3500 » a szolgabiró fizetése ............. 2300 » Ellenben a szomszéd Vas vármegyében (területe: 5472 D klmtr., népessége: 416.492) az alispán fizetése . . ... . 5100 K a főjegyző » * 3800 » az árvaszéki elnök fizetése . 3800 » a főszolgabiró fizetése 3050 » a szolgabiró fizetése 2000 » De ha az illetmények összehasonlítása után az egyes állások javadalmazásának átlagösszegeit (5. melléklet) is nézzük, az első tekintetre be kell ismernünk, hogy a fizetésrendezós kérdése nemcsak a tisztviselők egyéni, hanem a jó közigazgatás általános érdekeit is érinti. Egyfelől kétségtelen, hogy független, anyagi gondoktól ment, egész idejét és munkaerejét hivatásának szentelő tisztviselői kar nélkül jó közigazgatás épúgy el nem képzelhető, a mint a birói kar függetlenségének és hozzáférhetetlenségének egyik főbiztosítékát a megfelelő javadalmazás alkotja. Másfelől azonban köztudomású tény, hogy kulturális és gazdasági életünk teljesen megváltozott. A kulturális élet fejlődése új igényeket támaszt, a gazdasági élet mostani korszaka pedig az igények kielégítését s az életfeltételek megszerzését nehezíti meg. S ha a vármegyei alkalmazottak illetményei annak idején talán megfeleltek is a kor követelményeinek, ma már nemcsak megfelelőknek nem mondhatók, de a megélhetést is alig biztosítják. Ez a tarthatatlan helyzet mindinkább előtérbe állította annak szükségességót, hogy a vármegyei alkalmazottak javadalmazása egységes alapon rendeztessék. A szaksajtó egyik orgánuma már évek óta szakadatlanul agitál ez irányban. De átérezték a rendezés szükségességét maguk a vármegyék is, melyek az utóbbi időben tömegesen kérték a vármegyei alkalmazottak illetményeinek az állampénztár terhére leendő felemelését ós egyöntetű szabályozását. Sőt a létfentartásra irányuló közös törekvés ujabban általános mozgalmat keltett a vármegyei tisztviselők körében, mely mozgalom országos szervezkedésre vezetett. Az összes vármegyék tisztviselőinek küldöttei a múlt évi márczius hó 25-én tartott országos értekezleten és az április hó 26-án tartott országos congressuson behatóan foglalkoztak a vármegyei alkalmazottak anyagi helyzetével s az ennek javítására szükséges módozatokkal. A congressusból kifolyólag a vármegyei tisztviselők országos egyesülete múlt évi november hóban emlékiratot nyújtott át nekem, melyben kéri, hogy a vármegyei alkalmazottak illetményei az állampénztár terhére az egész országban egységesen, ugyanazon elvek szerint szabályoztassanak, mint ahogy az állami alkalmazottak illetményeinek ujabb szabályozása tervbe van véve. Ez a méltányos kívánság nem új, csak megerősödött visszhangja annak a kívánságnak, mely már a vármegyék háztartásáról szóló törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásakor 1883-ban is kifejezésre jutott, s azóta — jogos alapon — általános követeléssé vált. Eészemről e helyen is annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy egy ország közszolgálata csak akkor nyugszik egészséges alapokon, ha a közszolgálat minden ágazatában súlyos anyagi gondoktól mentesített, megelégedett tisztviselői kar áll rendelkezésre. ; , Jlépvh. iromány. 1901—1906. XXXI. kötet. 12 *
