Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.
Irományszámok - 1901-503. Törvényjavaslat, a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról
152 503. szám. többi 50 koronát pedig a jegyző továbbra is személyi pótlók czímón élvezi egészen a második ötödéves korpótlók folyósításáig, feltéve természetesen, hogy addig állásában megmarad. A 6. §. magyarázatául szolgáljon még a következő példa. Egy jegyzőnek, ki csupán 4 éve szolgál, van a községtől ] 400 korona javadalmazása, az államtól 400 K anyakönyvvezetői tiszteletdíja, tehát összesen 1800 K illetménye. Az új törvény életbelépésekor fog kapni: a községtől — mint eddig — 1400 koronát, az államtól pedig 200 K fizetéskiegészítést és 200 K személyi pótlékot. Egy év multán, vagyis midőn a jegyzőnek már összesen 5 évi szolgálata van, a személyi pótlékból 100 K korpótlékká alakul s ettől kezdve csak 100 K marad fenn személyi pótlékul. Újabb 5 év multán, mikor már 2 korpótlékra van igénye, a személyi pótlék egészen megszűnik, illetőleg teljesen korpótlékká válik. Mindeddig a jegyző, úgy, mint az új törvény előtti időkben, összesen 1800 K javadalmazást élvez. Újabb 5, illetőleg 10 évi szolgálat után azonban a 3-ik, illetőleg a 4-ik korpótlék esedékessé válása folytán összjavadalmazása 1900, illetőleg 2000 koronáig emelkedik. A tett számítások szerint a törvény életbeléptekor összesen 891 jelenlegi jegyző fog együttesen 124.997 K 62 f. (kerekszámban 125.000 K) személyi pótlékban részesülni. ?•§• A kataszteri tiszta hozadék köztudomás szerint nem felel meg a föld valóságos átlagos jövedelmének. Sok helyen a kataszteri felvételek óta egyes földterületek hozadéka lényegesen emelkedett. A telekkönyvekben számos földterület van terméketlennek feltüntetve (pl. mint mocsár), melyek ma a legkitűnőbb termő földek. Ennélfogva a jegyzők, illetőleg segódjegyzők javadalmazásának kiegészítés czóljából való kiszámításánál az általuk haszonélvezett községi ingatlanokat nem lehet a kataszteri tiszta hozadék alapján számítani, hanem azok valóságos átlagos jövedelmének megállapítása czóljából külön eljárást kell indítani. A valóságos átlagos jövedelem megállapításánál legbiztosabb' alap az a haszonbéri összeg, a melyért az ingatlant bérbe lehetne adni, természetesen olyan feltételek mellett, melyek a földet a rablógazdálkodástól megóvják. Egyik-másik községben a jegyzői földeken a községi lakosok köztartozásképen egyes gazdasági munkákat végeznek. Ezen ingyen munka értékét természetesen szintén hozzá kell számítani az ingatlan haszonélvezetének pénzbeli egyenértékéhez. Ellenben le kell számítani abból az ingatlant terhelő összes adókat, a mennyiben ezeket a jegyző, illetőleg segédjegyző sajátjából fizeti. Ha a jegyző saját költségén házilag kezeli a földet, a vállalkozói nyereséget mint saját munkájának gyümölcsét természetesen nem lehet az ingatlan haszonélvezetének pénzbeli egyenértékébe beszámítani. A törvényjavaslatban körülirt becslés oly helyeken is foganatosítandó lesz, a hol a jegyzői földek bérbe vannak adva s nem szükségképen következik, hogy a haszonélvezet pénzbeli egyenértéke a tényleg fizetett haszonbér alapján számíttassák, mert előfordulhat, hogy a jegyző (segédjegyző) a földet (például valamelyik hozzátartozójának) esetleg kedvezményes áron értéken alul adja haszonbérbe. A terményjárandóságok pénzbeli egyenértékét szintén szükséges pontosan megállapíttatni, mert jelenlegi adataim csak az érdekelt jegyzők egyoldalú bevallásaira vannak alapítva. Az egyöntetű eljárás érdekében indokoltnak mutatkozott a törvényjavaslatba útbaigazító rendelkezést felvenni arra nézve, hogy az egyenérték megállapítása mi alapon történjék. Legczélszerűbbnek véltem erre nézve az utolsó három év (1901—1903. évek) átlagárait megjelölni.
