Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.
Irományszámok - 1901-502. Törvényjavaslat, a vármegyei alkalmazottak(tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról
104 502. szám. a tervezett intézkedésekkel ellenkezik s a törvényjavaslat czéljának megvalósítását is veszélyeztetné, kifejezetten hatályon kivül helyeztessék. 10. §. A vármegyei tisztviselők jelenlegi fizetéseinek átlagát feltüntető összehasonlítás (5. melléklet) tanúsága szerint az ezen törvényjavaslatban tervezett fizetések a jelenlegi átlagot általában véve jelentékenyen felülmúlják. Azonban annál a nagy aránytalanságnál fogva, mely az ugyanazon állásban levő vármegyei tisztviselők mostani illetményei között fennáll, egyes vármegyei tisztviselők jelenleg nagyobb javadalmazást élveznek, mint a mennyi őket e törvényjavaslat értelmében megilletné. Igazságtalan lenne, ha e törvényjavaslat, melynek czélja a vármegyei alkalmazottak anyagi helyzetének javítása, törvényerőre emelkedése esetén bárkinek megkárosítását vonná maga után. Ezért a szerzett jogok tiszteletben tartása mellett azt hozom javaslatba, hogy azok a vármegyei tisztviselők, a kiknek a tervezett illetményeknél jelenleg magasabb javadalmazásuk van, a többletet — mint személyi pótlékot — továbbra is megkapják, még pedig az eddigi hatálylyal. Vagyis, ha jelenlegi magasabb illetményük nyugdíjba beszámítható, akkor a személyi pótlókot is ilyennek kell tekinteni. Ellenkező esetben a személyi pótlék az esetleges nyugdíjigény megállapításánál figyelembe nem vehető. A tervezett rendelkezés értelmében a személyi pótlékok megállapításánál a fizetést és a lakáspénzt együttesen kell számbavenni. E szerint pl. az a tisztviselő, a kinek ma 1900 korona fizetése és 400 korona lakáspénze van, jövőben pedig 2000 korona fizetése és 350 korona lakáspénze lenne, személyi pótlékban — bár jelenlegi lakáspénze a tervezettnél nagyobb — nem részesíthető, mert jelenlegi fizetése és lakáspénze együttvéve 2300 korona, tervezett fizetése és lakáspénze pedig együttesen 2350 korona. Megjegyzem, hogy az idő rövidsége miatt s az e tekintetben szükséges személyi adatok hiányában a mellékelt tájékoztató kimutatásokban a személyi pótlékokat nem az együttes illetmények, hanem a fizetések és a lakáspénzek szerint külön-külön kellett kiszámíttatnom. A kimutatásokban feltüntetett és a valóságban előálló számadatok között azonban előreláthatólag elenyészően csekély lesz az eltérés. A vármegyei tisztviselők illetményeinek szabályozásánál az egyik alapelv az, hogy úgy a most létező, mint a jövőben rendszeresítendő állásokra alkalmazott tisztviselők csak a VI— XI. fizetési osztályok valamelyikére megállapított illetményekben részesíthetők; a másik alapelv, hogy ezek az illetmények az állampénztárból fedeztetnek. Ennek az elvi álláspontnak természetes következménye az lenne, hogy a személyi pótlékok az állampénztárt nem terhelhetik. Méltánytalannak tartanám azonban, hogy azokban a vármegyékben, melyek alkalmazottaik javadalmazásához eddig sem járultak hozzá, a melyekben tehát a magasabb illetményeket eddig is kizárólag az állampénztár fedezte, az esetleges személyi pótlókok a vármegyét terheljék. Ezért az elvi álláspontnak és a méltányosság követelményeinek kiegyenlítése végett azt hozom javaslatba, hogy a személyi pótlékok csak azokat a vármegyéket terheljék, melyek alkalmazottaik javadalmazásához eddig is hozzájárultak. Megjegyzem, hogy a személyi pótlékok aránylag csekély összeget, 72.450 korona 44 fillért (12. melléklet) fognak képviselni. A szakasz utolsó bekezdése — az illetmények egységes szabályozása daczára — megadja a vármegyének azt a jogot, hogy kiváló és arra érdemes tisztviselőjének
