Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.
Irományszámok - 1901-502. Törvényjavaslat, a vármegyei alkalmazottak(tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról
102 502. szám. , A 7. §-ban tervezett többi rendelkezés indokolást alig igényel. A teljesség kedvéért csak azt említem még meg, hogy a közigazgatási gyakornokok kinevezése mindig a legalacsonyabb (1000 korona) segélydíj-fokozatba való sorozással történnék s a gyakornokok a magasabb segélydíj-fokozatokban az illető vármegyében előállott üresedéshez képest lépnének elő. A szolgálati időre alapított fokozatos előlépés nem lenne indokolt a közigazgatási gyakornokoknál, a kik az üresedéstől függő előlépés rendszere mellett remélhetőleg rövidebb idő alatt jutnak a magasabb segély díj-fokozatba, mint a mennyi az előlépés szempontjából megállapítható szolgálati idő tartama lenne. 8. §. Lényegileg ugyanazok a szempontok, a melyek a vármegyei tisztviselők illetményeinek szabályozására vonatkozó javaslataimnál vezettek, voltak döntők arra nézve is, hogy e szabályozás a vármegyei szolgaszemélyzet tagjaira is kiterjesztessók. A 8. §-ban azt hozom javaslatba, hogy a vármegyei szolgák fizetése és lakáspénze azonos legyen az állami altisztek és szolgák fizetésével és lakáspénzével, s ennek megfelelően a fizetési fokozatba való beosztás általam a pénzügyminister úrral egyetértőleg, rendeleti utón foganatosíttassák. Mivel ma a vármegyékben a szó valódi értelmében vett altisztek nincsenek, nézetem szerint az állami altisztek részére megállapított illetményekben a vármegyei szolgaszemélyzet azon tagjait kellene részesíteni, a kik rangbéli elsőbbségük és magasabb illetményeik alapján a szolgaszemélyzet többi tagjaitól ma is meg vannak különböztetve. A mellékelt beosztási tervezetre (10. melléklet) nézve megjegyzem, hogy a vármegyei szolgaszemélyzet tagjainak beosztása, illetőleg javadalmazásának megállapítása lényegileg azon rendelkezések figyelembevételével történt, melyek az állami alkalmazottaknak engedélyezendő pótlékokról szóló 1904 : I. törvényczikkben nyert felhatalmazáson alapuló 530/1904. M. E. számú rendeletben foglaltatnak. Megjegyzem továbbá, hogy rangbéli elsőbbségük és jelenlegi magasabb illetményeik alapján a házfelügyelőket, kapusokat, kőnyomdászokat, ajtónállókat, huszárőrmestereket, káplárokat ós egy kézbesítőt az állami altisztekkel egyenlő elbánásban részesítettem. Azokat a szolgákat, a kik a vármegyei jelentések szerint nem rendszeresített állásokra vannak alkalmazva (tiszti hajdúk, háziszolgák), kivétel nélkül a legalsó fizetési fokozatba osztottam be; ellenben a szolgaszemélyzet többi tagjainál az eltöltött szolgálati évekre figyelemmel voltam. \ Végül megemlítem, hogy jövőx^e a szolgák kinevezése csak a legalsó fizetési fokozatba való sorozással történhetik. A magasabb fizetési fokozatba a szolgák öt kifogástalanul eltöltött szolgálati év után lépnek elő.-A fokozatos előlépésnél tehát a szolgálati idő mellett a kifogástalan viselkedés is figyelembe vétetik. ; : l£^;-yí; ; ; ! " V »• §•' '--'-•• : ;•-;' E törvényjavaslatban az 1. §. mellett a 9. §. tartalmazza a legfontosabb rendelkezést. Ugyanis ezt a szakaszt — a 14. §-szal kapcsolatban — úgy kívánom értelmezni, hogy ezután a vármegyei összes alkalmazottak fizetései és lakáspénzei kizárólag az állampénztárból fedeztessenek. Az Indokolás általános részében már említettem, hogy az állampénztár igénybevétele nem új keletű. Az államkincstár a vármegyei szükségletek fedezéséhez eddig is igen jelentékeny összeggel járult hozzá. Az 1902. évi vármegyei költségvetések tanúsága szerint a vármegyei összes szükségletek 14,917.172 korona 01 fillért
