Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-502. Törvényjavaslat, a vármegyei alkalmazottak(tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról

94 502. szám. tettem el a vármegyei tisztviselőknek fizetési osztályokba való beosztását, melyet könnyebb áttekinthetőség kedveért a törvény kiegészítő részét alkotó kimutatásban foglaltam össze. Azt, hogy az egyes vármegyei tisztviselők e törvényjavaslat alapján milyen illetményekben részesülnének, a 3. melléklet tünteti fel. A beosztásnál sarkalatos alapelvül tekintettem, hogy a javadalom az állás fontosságával, a végzett munka mennyiségével és benső értékével arányban álljon. Midőn ily nagyszámú egyénekről van szó, természetes, hogy a legkülönbözőbb igények, szükségletek és várakozások kielégítésével állunk szemben. Jól tudom, hogy annál a rendkívüli aránytalanságnál fogva, mely az ugyanazon állásban levő tisztviselők illetményei között jelenleg fennáll, a tisztviselőknek egy — bár elenyészően csekély — része az illetményjavítás előnyeit nem fogja azonnal élvezni, másik — szintén igen csekély— része pedig jelentékeny illetményjavításban nem fog részesülni. Ez azonban természetes következménye az átmeneti helyzetnek és az .egységre való törekvésnek, mely bizonyos kiegyenlítést tesz szükségessé a különböző érdekek és igények között. E szakaszban tervezett rendelkezések helyes megítélésénél tehát nem a kivételesen kedvező helyzetben levő tisztviselők illetményeit, hanem az átlag-illetményeket kell figyelembe venni; továbbá azt a körülményt, hogy e szabályozás nemcsak a jelennek szól, s hogy az összes tisztviselők javára szolgáló kiegyenlítés nem egy pillanat alatt, hanem az idők folyamán válik teljessé. Nézetem szerint szükségtelen munkát végeznék és ezen Indokolás kereteit is túllépném, ha minden egyes állásnál külön-külön felsorolnám azokat az okokat és körülményeket, melyek a vármegyei tisztviselők beosztásánál irányadók voltak. Altalánosságban — részben az Indokolás során már előadottak ismétlésével — csak annyit említek meg, hogy az állás fontossága, a megkívánt minősítés, a teendők mennyisége és belső értéke, az állással járó felelősség, a jelenlegi tényleges és átlag-illetmények, továbbá az a körülmény, hogy az illető tisztviselő hivatalfönökbe vagy alárendelt tisztviselő, avagy segédmunkás, s végül a megfelelő állami -közigazgatási, illetőleg a bírósági alkalmazottak beosztása voltak azok az irányadó szempontok, melyek a vármegyei tisztviselők beosztásánál vezéreltek. A fizetési osztályokba besorozott állások közül e helyen csak a kőnyomdavezetői állást említem meg azért, mert ezen állás az állami hivatalokban fizetési osztályba besorozva nincs. E törvényjavaslat értelmében a vármegyei kőnyomdavezetői állás a XI. fizetési osztályba söroztatnék be. Ennek oka és magyarázata a következő: Az 1886 : XXI. t.-cz. 72. §-a értelmében a segéd- és kezelő-személyzet létszámát ' ós szervezetét belügy minis téri jóváhagyás mellett a vármegye maga állapítja meg. Mivel egyes vármegyék ezen törvényben biztosított joguknál fogva a kőnyomdavezetőt (kőnyomdászt) a segéd- ós kezelő-személyzet létszámába vették fel:.'e törvényjavaslatban azt az alkalmazottat, a ki eddig törvényes rendelkezés alapján "a segéd- és kezelő-személyzet tagja volt, a szerzett jogok és a vármegyei önkormányzat megsértése nélkül a szolga-személyzet körébe utalni nem lehetett. Természetes, hogy a kőnyomdavezetők közül csak azok lesznek a XI. fizetési osztályba besorozhatok, a kiket a belügyminister által jóváhagyott szervezési szabályrendelet annak idején a segéd- és kezelő-személyzet létszámába osztott be, Srrá kik

1 az -1883:1: t.-cz; 19. §-ában a kezelési szakra nézve előirt minősültséget igazolják. ' . - .,- .. ;

; .... - ; ... ;.Azokat az állásokat, melyek egyes vármegyék házipénztári költségvetéseiben fel vannak ugyan véve, de az illető vármegyéknek csak helyi különlegességét képezik, a fizetési osztályokba nem soroztam be. Ezek az állások az összes vár-