Képviselőházi irományok, 1901. XXX. kötet • 434-485., LXXVI-LXXVII. sz.

Irományszámok - 1901-480. Törvényjavaslat, kereskedelmi és forgalmi viszonyainknak Olaszországgal való ideiglenes rendezéséről

480. szám. 363 barátságos utón ós viszont engedmények nélkül elérni sikerült, a kormány nem zárkózhatott el az elől, hogy ezen velünk barátságos viszonyban álló állammal szemben is a bornak vámkezelésére vonatkozó majdnem százados gyakorlat alapján kifejlődött kereskedelmi üzletek lebonyolítására móltányos és egyébként is szokásos átmeneti határidő megállapításához hozzájáruljon. Az olasz borokra nézve ugyanis már a múlt század elején különböző kedvezményes vám volt nálunk érvényben. A nápolyi és siciliai borok vámja a két siciliai királysággal 1846. évi szeptember hó 23-án kötött szerződés értelmében métermázsánkint 3 frt 76 krra szállíttatott le. Szardínia királysággal szemben a szárdinia-lombárdiai határon a piemonti borokra métermázsánkint 2 frt vám állott fenn, mely csak ideiglenesen emeltetett 4 frtra. A Szárdiniával 1849. évi augusztus hó 6-án kötött békeszerződés, illetve az 1851. évi október hó 18-án kötött kereskedelmi szerződés értelmében Szárdiniának a közönséges piemonti borokra nézve speciális, métermázsánkint 2 frt 45 kr. kedvezményes vám engedélyeztetett. Régebbi autonóm vámhatározatok értelmében pedig a b.or a tengeren való behozatalnál 5 frt 26 krajczár kedvezményes vám alá esett, mely kedvezmény természetesen túlnyomó részben az olasz boroknak vált javára. Az Olaszország egyesítése után ezen állammal 1867. évi április hó 23-án kötött első kereskedelmi és hajózási szerződésünk értelmében Olaszország a monarchiából bevitt borok vámját 5 lira 77 cmi-vel kötötte le, részünkről pedig a zárjegyzőkönyv VII. 2. pontja értelmében a siciliai, nápolyi és a közönséges' piemonti borokra nézve fennállott kedvezményeket továbbra is fentartottuk. Az Olaszországgal 1878. évi deczember hó 27-én kötött vám- és kereskedelmi szerződés (1879. évi I. t.-cz.) ezen vámkedvezményt, mely még azon időkből származott, midőn a monarchiának olasz tartományai voltak, lényegében megújította, illetve határszéli forgalom czimón az összes olasz borokra kiterjesztette s a kedvezményes vámtétel egységesen 3 frt 20 krajczárban állapíttatott meg, a mely körülbelül a fentebb említett három különböző vámtétel átlagának' felelt meg; Olaszország pedig ezzel szemben a bor szerződéses vámját továbbra is 5 lira 77 cmi-vel fentartotta. Nagy vívmánynak tekintendő, hogy az Olaszországgal létrejött ideiglenes megállapodások értelmében a borvámzáradék kedvezménye megszűnt, illetve ennek helyébe a legnagyobb kedvezmény szerinti bánásmód lépett. Ehhez képest az olasz borokra nézve ezentúl az átalános vámok alkalmaztatnak, mely az eddigi szerződéses vámtétellel szemben nagymérvű vámemelést jelent. Ezen vívmánynak értékét nem csorbítja az Olaszországgal létrejött azon átmeneti megállapodás, hogy az 1904. évi január 1-je előtt útnak indított, továbbá az ezen időpont előtt történt kötések alapján az 1904. évi január 1-je után elszállított olasz borok, a mennyiben a kikötött feltételeknek megfelelnek és folyó évi január hó 31-éig vámterületünkre behozatnak, az eddig fennállott szerződéses bánásmódra tarthatnak igényt. Ezen eljárás ugyanis az érvényben levő nemzetközi elveknél és állandó gyakorlatnál fogva még azon esetben is követendő lett volna, ha Olaszországgal a viszonyok kedvezőtlen alakulása következtében szerződés nélküli állapotba, vagy épen vámháborúba jutottunk volna. A marsala borokra vonatkozó azon megállapodás pedig, hogy ezekből a folyó évi január hó végéig 2.000 q., illetőleg 1.300 métermázsa szintén az eddigi vámkedvezmény mellett behozható, nagyobb jelentőségűnek nem tekinthető, miután ezen, és különben is túlnyomóan Ausztriában fogyasztott marsala jellegű borok összetételüknél és készítési módjuknál fogva oly különlegességet képeznek, melyek a természetes borok kelendősógi viszonyaira befolyást nem gyakorolnak. 46*-