Képviselőházi irományok, 1901. XXX. kötet • 434-485., LXXVI-LXXVII. sz.

Irományszámok - 1901-476. A pénzügyi bizottság jelentése, „a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok között létrejött pénzügyi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1889. évi XL. t.-cz. hatályának ujabbi meghosszabbításáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

476. szám. 325 A kormány tagjai bizottságunk előtt többrendbeli felvilágosításokat adtak, melyekből kiderül, hogy a kimutatott hiányt nem a Horvát-Szlavonországok auto­nóm költségvetésében mutatkozó valamely önkényes terjeszkedés okozta, hanem hogy legnagyobb részben a korábbi évek zárszámadási adatai által igazolt valódi szükségletre és az utolsó években beállott tetemes bevételi elmaradásokra vezethető vissza. Ámde a törvényes helyzet szerint Horvát-Szlavonországok — a fentebb kimutatott autonóm jövedelmeken kivül — olyan jövedelmi forrással nem birnak, melynek fokozásával a költségvetesökben mutatkozó hiányt pótolhatnák. Ez okból és mivel a kormány a magyar költségvetés realitása érdekében is kötelességének ismerte a Horvátország bel szükségleteire 1904-ben kiutalványozandó teljes összeget illetőleg a törvényhozás intézkedését kikérni: a pénzügyi bizottság a közvetlen szükségletnek fedezésére elfogadta azt a módozatot, hogy a közös kincstár a kér­déses összeget a későbbi elszámolás kötelezettségének fentartása mellett előlegezze. Elfogadta a bizottság ezen megoldást azért, mert a kormányzat érdekeinek nem felelne meg, hogy Horvát-Szlavonországok az egyensúly helyreállítása érde­kében kénytelenek legyenek akár tisztviselőknek hirtelen elbocsátásához — akár egyes közintézményeiknek megszüntetéséhez folyamodni. Mindamellett a pénzügyi bizottság — a nélkül, hogy a Horvát-Szlavonországokat törvényesen megillető önrendelkezést bármi tekintetben is érinteni akarná — önként értődőnek tekinti, hogy a szigorú takarékosságnak azon elvei, melyeket a kormány és a törvényhozás Magyarország kiadásai és beruházásai, valamint a hivatalok szervezése — szemólyzetök számának és javadalmazásának tekintetében alkalmazni elhatározva van, a horvát autonóm költségvetésben is ugyanilyen mértékben következetesen érvényesüljenek. Mert Horvátországnak pénzügyi konszolidácziója és közgazdasági előhaladása csak úgy biztosítható, ha maga részéről szintén a pénzügyi helyzet követelményeihez alkalmazkodva, költségvetésének minden részében ugyanazon elveket érvényesíti, melyeket Magyarország még megokolt és jogos igényekkel szemben is követ. A pénzügyi bizottság ezek után, bár tudatában van annak, hogy ez idő szerint különös súlylyal esik latba oly tekintélyes új kiadási tételnek a költségvetésbe való beállítása, mégis— mivel a horvát költségvetésben 1904-re mutatkozó hiánynak fedezésére más módot kijelölni nem tudna — hozzájárult a kormány javaslatához és ezen javaslatot a maga részéről is a képviselőháznak elfogadás végett ajánlja. Ezen javaslat elfogadása azonban és azon tény, hogy az 1904-iki hiány fedezésére szolgáló összeget ezúttal, a végleges egyezmény megkötése alkalmából leendő elszá­molás fentartásával, a közös pénztár előlegezi, egyáltalában nem praejudikál a végleges pénzügyi egyezménynek és Magyarország részéről egyebet nem jelent, mint főképen állampolitikai okokból igazolható oly intézkedést, melyet Horvát­Szlavonországok pénzügyi viszonyainak konszolidálása érdekében, a jövő rendezés tekintetében ebből levonható bármi következtetés nélkül, megtenni hajlandó. Tisztelettel ajánljuk a képviselőháznak, hogy a 472. sz. törvény­javaslatot elfogadni méltóztassék. Budapest, 1903. évi deczember hó 22-én. Falk Miksa s. L, Neményi Ambrus s. Jc., a pénzügyi bizottság elnöke. a pénzügyi bizottság előadója.

Next

/
Thumbnails
Contents