Képviselőházi irományok, 1901. XXX. kötet • 434-485., LXXVI-LXXVII. sz.
Irományszámok - 1901-475. A pénzügyi bizottság jelentése, „az állami alkalmazottaknak engedélyezendő pótlékokról” szóló 473. számú törvényjavaslat tárgyában
475. szám. 321 Ezek a megállapítások már ama második szemponthoz vezetnek át bennünket, hogy: vájjon mennyiben lesznek alkalmasak ezek az ideiglenes rendszabályok arra, hogy az állami alkalmazottak javadalmainak szerves rendezéséhez kellő átmenetet képezzenek; különösen pedig, hogy semmi akadályt az átmenet elé ne gördítsenek. Itt mindenekelőtt két tényt állapítottunk meg. Az egyik az, hogy a 318. számú törvényjavaslatot a kormány vissza nem vonta s ezzel szemben elfoglalandó álláspontját ahhoz kivánja szabni, hogy mily anyagot fog szolgáltatni az az adatgyűjtés, mely más közfunkczionáriusok illetményeinek szabályozását illetőleg már is az egész vonalon megindíttatott. A második tény, a melyet megállapítottunk, az volt, hogy a törvényhatósági és municzipális közigazgatási tisztviselők illetmény-szabályozásának az állami alkalmazottak javadalom-rendezésével való kapcsolatba hozása, mely a jelen kormány programmjába fölvétetett, hasonló módon történt meg, az 1893 : IY. t.-cz., vagyis a jelenleg érvényben levő, a tisztviselői fizetésekre vonatkozó törvénynél s az azt megelőző tárgyalásoknál, melyek eredménye gyanánt a nevezett törvény IV. fejezete a megyék dotáczióját fölemelte. Ezek tekintetbevételével a pénzügyi bizottság úgy találta, hogy az az ideiglenes rendezés, mely a jelenlegi törvényjavaslat indokolásában bemutattatott, egyrészről egyáltalán nem teszi fölöslegessé, sőt megkívánja a méltányos végleges rendezést, másrészről pedig kellő és megfelelő alapot nyújt az átmenetre. Az átmenet-megoldásnak egyik fő jellemvonása az, hogy a fizetési osztályokon belül felfüggeszti az anciennitás szerinti előmenetelt, s már most beviszi az egész vonalon államszervezetünkbe az automatikus előlépést, melyet a pénzügyi bizottság 379. számú jelentésében mint főfontosságú reformot üdvözölt. Az átmenetnek s az új rendszer előkészítésének ez egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítéka. A javaslat ezután az 1903. évi állami költségvetésben fölvett összeget majdnem egészében s egyszerre ki akarja osztatni a tisztviselők között, sőt arról is gondoskodik, hogy a pótlékban való részesedés ne szűnjék meg mindaddig, míg a szerves rendezés valóra nem válik. Ezen továbbra is megmaradó, sőt a nyugdíjba is beszámítandó pótlékkal 17.974 állami alkalmazott jut oly, illetőleg nem kisebb javadalmazás-emelésbe, mint a 318. számú törvényjavaslat által jutott volna. Megnyugvással láttuk azt, hogy a kormány a súlyt itt is a legalsó fizetési osztályokba tartozó állami alkalmazottak helyzetének javítására akarja fektetni, a kik tényleg leginkább és legsürgősebben rászorulnak arra, hogy jobb ellátásban részesüljenek; — egyaránt fontos ez úgy maguk az illető alkalmazottak jólléte, mint a jövendő nemzedék fölnevelése és végül az állami szolgálat szempontjából. Ezért járultunk hozzá az ideiglenes rendezésnek ahhoz a módszeréhez, mely azokat az összegeket, melyek most nem voltak kioszthatók, azokat az összegeket egyrészt a III— V. (tehát magasabb) fizetési osztályoknak kisebb emelése, másrészről pedig nem az alapfizetések leszállítása, hanem némely előmeneteli időnek kitolása által kivánja a kormány ideiglenes rendelkezésével leszállítani. Vonatkozik ez egyrészt arra, hogy a legmagasabb korfokozat jelenleg be nem töltetik, de vonatkozik a korfokozatoknak oly kisebb eltolódására is, a melyek az új javaslat alapján tervezett intézkedések értelmében következetesen fognak keresztülvitetni az állami elemi iskolai tanítóknál (a 318. javaslatban: C. VIII. csoport), kisdedóvóknál (a 318. javaslat C. IX. csoportja), úgyszintén a postai s távirdai kezelőnőknél (318. ss. j. 22. §), az állami altiszteknél és szolgáknál (318. sz. j. 29. és következő szakaszai). Helyeslőleg vette tudomásul a bizottság a ministerelnök úrnak a kormány nevében tett azon nyilatkozatát, hogy a jelen törvényjavaslatra vonatkozó végrehajtási rendeletet, mint tervezetet, közli az állami hatóságok fejeivel s őket felhatalmazza arra, hogy kiszámítván az egyes állami alkalmazottakra ekként Képvh. iromány. 1901-1906. XXX. kötet. 41
