Képviselőházi irományok, 1901. XXIX. kötet • 413-433. sz.

Irományszámok - 1901-413. Kossuth Ferencz képviselő és társainak felirati javaslata

4 413. szám. magyar csapatoknak magyar tisztekkel való ellátása, melyet pedig Felséged még az 1868. év augusztus 6-án kelt hadparancsban elrendelt. Nem fogadhatjuk azért megnyugvással azt a kijelentést sem, mely szerint Felséged egyedül királyi akaratával bármely, a nemzetet érdeklő jogokat utódaira érintetlenül átszármaztathatna. A magyar királynak olyan uralkodói jogai, melyeket nem a nemzettől kapott, nincsenek; és ígj királyi jogai felett a nemzet hozzájárulása nélkül utódai javára sem rendelkezhetik, valamint Felséged sem őseitől örökölte, hanem a koronázás alkotmányjogi ténye, a koronázási hitlevél kiadása, a koronázási eskü letétele és törvénybe iktatásával, a nemzettől nyerte minden jogát. Epén azért nem ismerhetjük el azon felfogás helyességót sem, mintha a magyar szent korona egyedül Felséged koronája volna; mert a szent korona a nemzeté, melylyel saját jogán avatja királyát az önálló magyar állam fejévé. Alkotmányunk eme legfőbb igazságának kiemelésére annál inkább kénytelenek vagyunk, mert a legfelsőbb kézirat közzétételével csaknem egyidejűleg, a mikor az újból kinevezett ministerelnök Felséged nevében ós felhatalmazására való hivatkozással, habár nem a törvényhozó testület szine előtt, azt a kijelentést tette, hogy Felséged »fájdalommal és mély sajnálattal vett arról tudomást, hogy a Felséged által kiadott hadi parancs oly felfogásokkal találkozott, a melyek szerint a Felséges Úrnak, mint a hadsereg törvény szerinti legfőbb hadurának megnyilatkozása a magyar nemzetnek, Magyarország törvényes jogainak, a magyar államiságnak sérelmét czélozná, ez ki van zárva, ez Felségedtől távol állott«, — ugyanakkor ugyancsak Felséged nevében is felhatalmazására való hivatkozással a velünk szövetségben lévő Ausztriának ministerelnöke azt a kijelentést tette, hogy »a hadsereg minden kérdésében, tehát még az 1867 : XII. t.-cz. 12. §-ában kizárólag a magyar országgyűlésnek fentartott ügyekben is, Ausztriának szerinte törvényes befolyása valóságban és teljes mórtékben biztosítva marad«. Ez a kijelentés nemcsak ellentétes, az ugyancsak Felséged nevében tett előbbi nyilatkozattal, hanem egyben állami önállóságunkat érintő elsőrendű kérdésben, törvényes jogaink ellen intéz Felséged nevében támadást. Nem fojthatjuk el azért fájdalmas érzésünket, hogy nemzetünknek — Felséged részéről is oly sokszor elismert hűsége és a királyi család iránt annyi század balsorsában is mindenkoron tanúsított tántoríthatatlan odaadása és önfeláldozása után. olyan kijelentéssel is kell találkoznia, mintha alkotmányos jogainknak — azok között a magyar nyelv jogainak érvényesülése a szent korona országainak integritását veszélyeztetné. Nem tudjuk, mire alapítja Felséged ezen aggodalmát; de köteles nyíltsággal ki kell mondanunk, hogy ennek puszta hangoztatása is alkalmas lehet arra, hogy megrendüljön a-nemzetnek hite, reménye és bizodalma abban, hogy legszentebb jogait Felséged uralkodása alatt megvalósíthassa. Mi nekünk, mint a nemzet törvényhozóinak kötelességünk alkotmányunkat minden fenyegető veszedelemmel szemben megoltalmazni. Jelen tiszteletteljes feliratunknak is ez a czélja, s azt hazánk és Felséged iránti hűséggel követni a mi életünknek igaz feladata. Mi is mély aggodalmakkal eltelve óhajtjuk, hogy a törvényhozás munkálkodásának fonalát újból felvehesse és hogy a függőben lévő számos nagyfontosságú kérdés megoldást találjon; de ha ez csak azon az áron volna elérhető, hogy a nemzeti nyelvhez való jogunk érvényesítése lehetetlenné váljék, erre a velünk szemben támasztott követelésre, Felséges Császár és Király, a mi feleletünk sem lehetne más, mint az, hogy: soha, soha!