Képviselőházi irományok, 1901. XXIX. kötet • 413-433. sz.

Irományszámok - 1901-421. A képviselőház által kiküldött vizsgáló bizottság jelentése a háznak tudomására hozott politikai veszteségek ügyében

421. szám. 5] A magyar becsületszó erkölcsi és társadalmi értékét csökkentené, ha egy vesztegető részéről az arra való hivatkozásnak jogosságát nem kifogásolnék, vagy hallgatagon mellőznők. Sajnálatos jelenségnek tartjuk, hogy a nyilatkozatnak ilyen tartalma a magyar ministerelnöknek jelenlétében és hozzájárulásával lett megállapítva. Sajnálkozásunk csak. fokozódik, ha a ministerelnök úrnak alább szószerint idézendő vallomásából arra is bizonyíték kínálkozik, liogy a becsületszóval erősített ténykörülmény nem felel meg a valóságnak. Gróf Khuen-Hóderváry Károly volt ministerelnök úr ugyanis alább szószerint idézendő vallomásában az ez okból hozzá Mandel bizottsági, tag úr által külön is intézett kérdésre azt, hogy gróf Szápáry Lászlónak leszerelési terveiről tudomása volt, nemcsak meg nem tagadta, de vallomásainak egyéb részeiben azt, hogy róluk tudomással birt, kifejezetten beismerte. Gróf Khuen-Hederváry Károly úr vallomásának ide vonatkozó részei szószerint így hangzanak: Az V. ülésről szóló naplónak 25. oldalán vallja a következőket: »A mi a szocziálistákat illeti, ez volt az egyetlen positiv dolog, a melyről Szápáry gróf beszélt nekem és én előadtam neki, hogy konstatálom, hogy a szocziálisták, legalább tudtommal, óhajaik teljesítése érdekében ezt a folyamodványt nem adták be. Szápáry gróf azután sajtóügyekről is beszélt nekem bővebben, de annak sem volt semmi más positiv eredménye, mint hogy én a sajtó egyes kiváló képviselőivel érintkezésbe jöttem, velük politikai beszélgetést folytattam és kifejtettem nekik, hogy miképen fogom fel a mai helyzetet és miképen gondolom az ország ügyeit intézni, de más egyébről szó nem volt közöttünk és abszolúte befolyást sem Szápáry László gróf, sem pedig azok utján, a kik érintkeztek a sajtóval, a sajtóra nem gyakoroltam, így mondhatom, hogy ezen beszélgetései Szápáry László grófnak, a melyek igen süniek voltak, beismerem, különösen az első időben, nem eredményeztek semmit és csak ismételhetem azt, a mit eleinte mondtam, hogy bizony azokra a tetteire Szápáry László grófnak, a melyekre elragadtatta magát, legkisebb befolyásom sem volt, legkevésbbé sem folytain be az irányban, hogy őt bátorítottam, vagy jogosítottam volna bármi cselekedetre, a minek ő azután áldozatul esett.« A. 26-ik oldalon Mandel Pál bizottsági tag úrnak hozzá intézett azon indokolással előterjesztett kérdésére, mely szerint azt a kifejezést, hogy nem is tudott gróf Szápáry Lászlónak vétkes akcziójáról, vallomásában nem találta, ez iránt tehát külön kérdést intéz, — a válasz ez volt: »Mindjárt ki is nyilatkoztatom, hogy ebben a tekintetben előadásom talán nem volt teljes. A mint mondottam, gróf Szápáry több irányban beszélt velem, így, mint mondottam, a szocziálista kérdésről és a sajtóügyekről. Az obstrukczióról is beszélt velem és elitélőleg nyilatkozott; arról is beszélt, hogy miként lehetne azt leszerelni. De azt nemcsak ő mondta, hanem igen sok más ember is, nemcsak szóval, de írásban is fordult hozzám, több oldalról, az ország mindenféle részéből, a melyekben mindenféle propozicziókat tettek arra nézve, hogy mikép lehetne ezen a bajon segíteni. De ezekkel szemben ugyanazt az álláspontot foglaltam el, a mit Szápáry gróffal és a mit a többivel szemben, azt tudniillik, hogy abba én nem megyek bele, illetőleg arra én nem jogosítom fel, nem teszek semmit és nem akarok róla tudni«. A 27-ik oldalon Polónyi Géza bizottsági tag úrnak hozzá intézett azon kérdésére, mi érdeke lehetett gróf Szápáry Lászlónak abban, hogy a vagyoni viszonyaival arányban nem álló, sőt azt végczéljában egyenesen meghaladó koczkázatra vállalkozzék, a felelet így hangzott: 7*