Képviselőházi irományok, 1901. XXIX. kötet • 413-433. sz.

Irományszámok - 1901-421. A képviselőház által kiküldött vizsgáló bizottság jelentése a háznak tudomására hozott politikai veszteségek ügyében

48 421. szám. . Gróf Bánffy Miklós országgyűlési képviselő úr hézagos és a maga által választott keretben tett vallomásában azt adja elő, hogy ő július hó 29-én délután 2 óra tájban a vidékről Budapestre érkezett ós 3 óra tájban jött a képviselőházba. Itt tudta meg, — kitől, az iránt nem nyilatkozott, — hogy Pap Zoltán leleplezésében egy kegyelmes űr szerepel és a betéti könyveken Bittér Imre neve áll. Bittér Imrét ő ugyan nem ismerte, de emlékezett rá, hogy gróf Szápáry Lászlónak van ilyen gazdatisztje. . Ez nem hagyta őt nyugodni. Elhatározta, hogy gróf Szápáry Lászlót felkeresi. Vallomása szerint esteli 7 óra tájban jutott csak el gróf Szápáry Lászlóhoz, a kit a többi erre vonatkozólag kihallgatott tanuknak vallomásával teljesen egybehangzólag kétségbeesett, magánkívüli, őrjöngéshez hasonló állapotban talált. A mit az alábbiak szerint gróf Bánffy Miklós képviselő úr később cselekedett, azt vallomása szerint a kétségbeesés állapotában levő gróf Szápáry Lászlónak megbízásából, mint annak szócsöve cselekedte, de a felvilágosítást a részletekre, mint képviselő, a parlamenti bizottságnak megtagadta. Sélley Sándor ministeri tanácsos úrnak, a belügyministerium államrendőrségi osztálya vezetőjének és gróf Szápáry László vallomásának egybevetéséből az tűnik ki, hogy gróf Szápáry László kétségbeesésének első perczeiben Sélley Sándor ministeri tanácsos urat, a kinek hivatali főnöke gróf Khuen-Hóderváry Károly belügyminister úr volt, kereste fel. Ezen lépését a közte ós a ministeri tanácsos úr között fennállott benső baráti viszonynyal indokolta. Sélley Sándor úr azonban ilyen benső barátságról, vallomása szerint, tudomással nem birt. Gróf Szápáry László július 29-ikének délutánján 3—4 óra tájban magánlakásán kereste fel Sélley urat és előtte magát bűnösnek vallva, egy nyilatkozatot állított ki, a melyben bűnös tettét beismeri és megbízta, hogy a ministerelnök és belügyminister úrral lemondását szóbelileg közölje. Sélley Sándor nyomban kocsira ült és már az nap, 29-én délután 5 órakor a képviselőházban felkereste a ministerelnök urat és neki a VI. ülésről felvett naplónak 17. oldalán olvasható nyilatkozatot átadta. A ministerelnök úr tehát július 29-ikének délutáni 5 órájakor hivatalos utón is kétségtelenül tudomást szerzett a vesztegetési kísérletnek valóságáról és magáról a tettesről is. Daczára ennek, a július 29-én éjfélen túl tartott ülésnek egész tartama alatt hivatalos tudomását nemcsak a t. Képviselőháznak be nem jelentette, de arra sem szolgáltatott bizonyítékot, hogy tudomását azon napon a kormánynak tagjaival, így különösen az igazságügyminister úrral közölte volna, Időrendszerint a vizsgálat során beszerzett bizonyítékok alapján július 29-ike délutánjának története ígj állapítható meg: Gróf Bánffy Miklós képviselő úr Dienes Mártont nem családjánál, hanem a Geiger Gizellával fentartott lakásán három izben felkereste és vele gróf Szápáry Lászlónak megbízásából, a mint az Seress László és Deák Jenő tanuknak vallomásaiból kitűnik, Budapestről nyomban való megszökésének követelése mellett ennek feltótelei iránt tárgyalt és megállapodásra jutott. Dr. Sebestyén József ügyvéd, Deák Jenő és Seress László uraknak vallomásai szerint Dienes Márton Deák Jenő urat már július 29-ikének délutánján a családjáról való gondoskodás czéljából magához hivatta, a ki már fólhatkor Dienesnek Geiger Gizellával birt lakásán, a hol Singer Arthur urat ájuldozva találta, nemcsak megjelent, de vallomása szerint Singer Arthur egy kocsin gróf Szápáry László lakására hajtatott és onnét nyomban egy mágnással érkezett vissza, a kiről később kiderült, hogy az gróf Bánffy Miklós volt, a ki gróf Szápáry Lászlónak