Képviselőházi irományok, 1901. XXIX. kötet • 413-433. sz.

Irományszámok - 1901-421. A képviselőház által kiküldött vizsgáló bizottság jelentése a háznak tudomására hozott politikai veszteségek ügyében

421. szám. 43 A t. Képviselőháztól nyert utasításnak megfelelőleg, már első ülésünkből felhivást bocsátottunk ki, a melyben a telhető nyilvánosságot biztosító közzététel mellett mindenkit, a ki bármely képviselőt érintő vesztegetésről tudomással bir, vagy ily irányban adatokkal rendelkezik, felhívtunk, — adatainak vagy tudomásának bejelentésére. Ezen bejelentéseknek záros határidejéül 1903. évi augusztus hó 6-ikát tűztük ki. A t. Képviselőháznak utasító határozata alapján megvizsgáltuk a dr. Pap Zoltán ós dr. Nessi Pál képviselő urak által bejelentett eseteket. A hozzánk érkezett bejelentések alapján mint vizsgálatra alkalmasakat eljárásunk tárgyává tettük Lovászy Márton képviselő úr bejelentése folytán a »Magyarország«, Yészi József képviselő úr bejelentése folytán a »Budapesti Napló«, a vizsgálat alatt felmerült jelenségek okából a »Független Magyarország« czímű ellenzéki hírlapoknak megvásárlására vonatkozó kísérleteket. Végezetül megvizsgáltuk a »Népszava* czímű lapban közzétett s a bizottságnak is tudomására hozott bejelentésben foglalt azon kísérletet, mely a szocziálista pártvezetőségnek az ellenzéki harczot támogató mozgalmának leszerelésére irányult. Bénítólag hatott feladatunk sikerére, hogy a vizsgáló-bizottság ezen minőségében nemcsak törvényben vagy házszabályokban gyökerező hatáskörrel és körülírt eljárási szabályokkal nem rendelkezett, de minden történeti előzmények teljes híjában a hasonlatosságnak elveit sem alkalmazhatta. Mint egyedüli jogforrása a t. Képviselőháznak július 31-ón a napirend tárgyában hozott ama határozatára voltunk utalva, a mely a további határozathozatalt magának a t. Képviselőháznak tartotta fenn. Tisztán állott előttünk, hogy érdemleges határozatoknak, vagy ítéletnek meghozatalától tartózkodnunk kell. Feladatunk csupán a vizsgálat adatainak beszerzéséből, csoportosításából, összegezéséből és az ezek alapján mutatkozó további teendőknek javaslatba hozatalából állott. Első sorban a vizsgálatnak befejezésére vonatkozó okainkat terjesztjük elő. Már a vizsgálatnak kezdetén nyilvánvaló lett, hogy a bizottság, melynek tagjai eskü letétele nélkül teljesítik tisztüket és törvény vagy házszabály által körülírt hatáskör nélkül fog feladatához, megjelenési, vagy tanuvallomási kényszert nem alkalmazhat. A kivett tanúvallomások, büntetőjogi következmények hiányában, a tettestársaknak, részeseknek és a részesség mérvének tekintetében teljesen megnyugtató, ítélkezésre alkalmas bizonyítókot nem nyújthatnak. Csakhamar kitűnt, hogy a legfontosabb szereplők, ígj maga a tettestársként megjelelt Dienes Márton, — megszöktetóse okából — Hajdú Etelka, a kinek lakásán a tervek szövettek, ismeretlen helyre és bizonytalan időre való elutazásának ürügyéből megidézhetek és így kihallgathatok sem voltak. A megjelent tanuk közül azok, a kik mint közvetlen tudomással bírók az ország nagy érdekeinek szempontjából kideríteni szándékolt visszaélések tekintetében felvilágosítást nyújthattak volna, éppen a döntő kérdésekre meglevő egyértelműséggel a feleletet vagy megtagadták, vagy az alig néhány napos és személyüket órintőleg is elég fontos eseményekre feltűnően nem emlékeztek. Már itt kell utalnunk gróf Szápáry Lászlónak alább tüzetesen is tárgyalandó, és többek által előre megállapított nyilatkozatára, azzal kapcsolatos vallomására s a vele egy nyomon haladó gróf Bánffy Miklós képviselő úrnak, Singer Arthurnak, Bittér Imrének, tehát éppen a gróf Szápáry László cselekvési körére vonatkozó közvetlen tanuknak vallomásaira, a kik szembeszökő egyértelműséggel az általuk választott keretben tettek szóbeli vagy Írásból felolvasott nyilatkozatokat, de ezen a kereten kívül minden vallomást és felvilágosítást megtagadtak. Ilyen sajnos tapasztalatok után, a teljes igazságnak kiderítésére irányzott szándékunknak sikertelenségét látva, arra kellett törekednünk, hogy a szűk hatás-