Képviselőházi irományok, 1901. XXVIII. kötet • 402-412. sz.
Irományszámok - 1901-412. Az igazságügyi bizottság jelentése a „magyar polgári perrendtartásról” szóló 102. számu törvényjavaslat tárgyában
412. szám. 313 Az irányt, a melyet az uj perrendtartás alkotásában a javaslat követett, a bizottság a legteljesebb helyesléssel fogadta. A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. törvényczikk megalkotásakor az akkori igazságügyi bizottság hangsúlyozta jelentésben, hogy ha a részleges reform átmeneti is, de maguk a törvény által alkotott intézmények nem átmeneti jellegűek, hanem nagyobb törvényhozási actiónak állandó jellegű alkotó elemeiül fognak szolgálni. A javaslat tehát már az 18 Q 3 : XVIII. törvényczikk megalkotásával kijelölt iránynak felel meg, a mikor az ebben a törvényben foglalt elvek ós rendelkezések alapján, felhasználva az azóta a gyakorlatban tett tapasztalatokat is, a polgári peres eljárást a maga egészében ós a perjogi tudomány magas színvonalán szabályozza. A bizottság ezek következtében teljes készséggel magáévá tette azokat az elveket, a melyek alapján a javaslat a bíróság ós a felek közreműködését a perben szabályozza; helyesli a szóbeliségnek, a közvetlenségnek, a bizonyítékok szabad mérlegelésének, a per ketté osztásának a perfelvételi és érdemleges szakra, a mulasztásnak és orvoslásának, a kétfoku felebbvitelnek ós a perújításnak a ministeri javaslat általános indokolásában is kifejtett rendszerét. A birói hatáskörnek a javaslatban tervezett szabályozását a bizottság lényegében szintén helyesléssel fogadta. Felmerült ugyan egyrészről az az óhaj, hogy az egyes bíróság általános hatásköre, a melyet a javadat ezer korona értéket meg nem haladó vagyonjogi perekre állapít meg, kiterjesztessék, másrészről azonban az egyes bíróság hatáskörének megszorítása iránt nyilvánultak óhajok, különösen a váltó-, a birtok- és az örökösödési perekben, a melyeket a javaslat az eddigi jogtól eltérőleg ezer korona értékig szintén a járásbíróság hatáskörébe utal. A bizottság azonban mindezekkel az indítványokkal szemben fentartandónak véli a javaslatban foglalt szabályozást. Az ezer korona általános értékhatár már a mai jogban is fennáll és annak megszorítását a gyakorlati élet tapasztalatai nem indokolják. Viszont azonban a társasbirósági eljárásban fekvő biztosítók elejtését nagyobb keretekben a bizottság nem vélte megnyugvással ajánlhatónak. Az értékhatár kiterjesztése nem felelne meg gazdasági viszonyainknak és a bűnvádi eljárásra tekintettel is megállapított bírósági szervezetünkkel is nehezen volna összhangba hozható. Ha az ezer koronás értékhatárt elfogadjuk, semmi döntő ok sem forog fenn arra nézve, hogy a járásbirósági hatáskörből a vagyonjogi perek egyes csoportjait, a minők például a váltó-, a birtok- ós az örökösödési perek, kivegyük. A bizottság lényegesebb elvi jelentőségű módosítása a birói hatáskör szabályozásában az, hogy a kereskedelmi hatáskört elejtette. Hogy erre a külön hatáskörre nincs szükség, azt legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a felsőbíróságoknál ily elkülönítést nem találunk és hogy a járásbirósági hatáskörbe tartozó perekben a budapesti ós a pestvidéki törvényszékhez tartozó járásbíróságokon kivül, a hol a kereskedelmi hatáskör tisztán a felebbviteli bíróság megállapítását czélozza, ily különbség nem áll fenn. Ez a szükségtelen megkülönböztetés kereskedelmi és más polgári ügyek között hátrányos is, mert felesleges és hosszadalmas hatásköri vitákra ad alkalmat és megnehezíti az eljárást. Ehhez járul, hogy nincs minden törvényszéki székhelyen a bíráskodásra képes kereskedői elem; a kereskedelmi bíróságot pedig csakis Budapestre és esetleg más olyan nagyobb városokra szorítani, a melyek kereskedelmi góczpontok, ós a hol ennélfogva a bíráskodásra képes kereskedői elem van, nem indokolható különbséget létesítene. A ministeri javaslatnak azt az indokát, hogy a kereskedelmi hatáskör elejtése esetében a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék fenmaradása is elvesztené jogosultságát, ennek a kiváló bíróságnak a megKépvh. iromány. 1901—1906. XXVIII. kötet. 40
