Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.
Irományszámok - 1901-391. A kereskedelemügyi magyar királyi minister jelentése az országgyüléshez a Tőketerebes-varannói helyi érdekű gőzmozdonyu vasut engedélyezése tárgyában
391. szám. 43 II. Alépítmény. A vasút alépítménye egy vágányra készítendő. A legnagyobb emelkedés, illetve esés 6 (hat) °/ 0 o-ben állapíttatik meg. A kanyarulatoknak a nyilt-pályán általában 300 (háromszáz) méternél kisebb félátmórővel nem szabad birniok, kellően indokolt, kivételes esetekben azonban 250 (kétszázötven) m. sugárral biró kanyarulatok is engedélyeztetni fognak, a tőketerebes-gálszécsi állomásból való kiágazás kanyarodásánál pedig 225 (kétszázhuszonöt) méter félátmérő alkalmazható. Általában a vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel czéljaira készítendő építési tervezetben sem szabad akként megválasztani, illetve olyképen megváltoztatni, hogy kedvezőtlenebbek legyenek azoknál, melyek a korábbi eljárások és tárgyalások, valamint a vasút költségelóse és engedélyezése alapjául szolgált tervekben elfogadva, illetőleg megállapítva lettek. Különösen mérvadó ezen kikötés az itt megszabott maximális lejtviszonyokra ós minimális ívsugarakra nézve, melyek lényegesen más helyen ós nagyobb számban, illetve kiterjedésben, mint a fentebb említett eredeti tervekben előfordulnak, egyáltalán csak kivételes esetekben, és ezekben is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha ós a mennyiben azt a kereskedelemügyi minister az engedélyes előzetes kérvényére, az ebben részletesen kifejtendő és kellőleg beigazolandó körülmények ós viszonyok által megokoltnak, s ennek folytán, valamint egyéb tekintetekből is megengedhetőnek fogja találni. A pályatest szabványos koronaszélessége, az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve 4'o (négy) méter legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelósnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 2's méter magasságig l 1 / 2 vagy l 1 j i lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább l!/ 2 lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének ós minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülményeknek megfelelően állítandók elő. Azonban egy lábasnál meredekebbek ezen lejtők csakis erre minden tekintetben alkalmas kőzetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben, vagy csekély lejtésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenókeséssel tervezendők ós készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, azoknak töltésfelőli lejtői ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Mindennemű anyagtermelési és lerakási helyek mindig a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül, valamint akképen választandók, illetve állapítandok meg és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésre és vízlefolyásra, valamint a pályatest és tartozókainak megfelelő és czélszerű előállítására és fentartására nehézséget, akadályt vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá hogy azok közegészségügyi, közrendészeti és mezőgazdasági szempontból kifogás alá ne essenek, úgyszintén minél rendesebb és szabályosabb alakkal és fenékkel, illetve koronával bírjanak. Megállapíttatik azonkívül, hogy nem szabad anyaglerakási helyeket akként elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy az által a pályának hóval vagy futóhomokkal való befúvása előidéztessék vagy fokoztassók. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, a hol az lehetségesnek 6*
