Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-399. Törvényjavaslat, a kereskedelmi üzlet átruházásáról

399. szám. 185 vagyonát akarnák a hitelezőkre nézve hozzáférhetetlenné tenni, másrészt pedig a formális kellék külső megvalósításával könnyű szerrel színleges üzletátruházást létesítenének akkor, a mikor az átruházó vagyonának az elrejtését akarnák czélba venni. Minden ilyen formális kritérium csak menedékhelye volna a csalárd üzletátruházásnak s ártana a forgalomnak a nélkül, hogy a hitelezőknek használna. Ily körülmények között a javaslat a felvetett kérdésre nézve nem kivan tüzetesebb választ adni, mint a mi az 1. §-ból már következik és annak során kifejtést is nyert: hogy t. i. üzletátruházás forog fenn, és tehát a javaslat alkalmazandó lesz minden oly esetben, a mikor az üzletnek mint fogalmi egésznek, szerves egységnek, mint tulajdonképpeni universitásnak az átruházása képezi a felek akaratát. Az a körülmény, hogy az üzleti vagyon nem egészben vétetett át, egymagában nem zárja ki az üzletátruházást. Lehet, hogy esetleg minden, a mi önmagában (az üzlettől elválasztva is) reális érték, az átruházóé marad, s az átvevő csak az üzleti összefüggésen alapuló értéket kapja: mégis valóságos üzletátruházás fog fenforogni, ha ehhez fűződik az üzlet folytatásának in concreto lehetősége, pl. ha hozzáfűződik az üzleti klientela, ha hozzáfűződnek az üzlet összes úgynevezett chance-ai stb., és ha az, a mi az átruházónál mint külső, úgyszólván kézzel fogható érték marad (készpénz, ingóságok, lejárt követelések stb.), az átruházót voltakép immár csak mint magánembert illeti. Mert ma már általánosan el van ismerve, hogy az a felfogás, mely szerint az üzletátruházás esetén az üzletben foglalt egyes vagyoni értékeknek legalább nagyobb részben kell a megszerzőre átmenniök, a kereskedelmi világban uralkodó nézetekkel és gyakorlattal ellenkezik, mert akárhányszor fordul elő, hogy az üzlet átruházásánál az abban foglalt árúk, követelések és tartozások nem mennek át, vagy külön számíttatnak,, s hogy az üzleti összeköttetésekért, titkokért stb. egyedül tetemes összegek fizettetnek. Igen gyakran az üzlet chanceainak, az üzletfolytatás lehetőségének átengedése a fődolog, és az üzlethez tartozó egyes tárgyak átengedése csak mellékes. A javaslat 3. §-a ehhez képest kifejezetten kimondja, hogy az eset összes körülményeinek figyelembe vételével döntendő el, vájjon az átruházó és az átvevő szándéka in concreto az üzletnek, mint fogalmi egésznek átruházására irányult-e. A bíróság egyébiránt az átruházás körülményeiben kétségkívül meg is fogja találni a kellő támpontot a kérdés megnyugtató megoldására. Az üzletátruházás mellett szóló jelenségül szolgálhat mindenek felett különösen a régi üzlet megszűnése, továbbá az egész üzleti vagyonnak, vagy túlnyomó részének, vagy leglényegesebb alkatelemeinek az átruházása; az üzleti könyvek átadása; és az átvevő által való továbbvitele; a czég átruházása; üzleti titkok, szabadalmak átengedése; a fogyasztók értesítése az üzletátruházásról; az új üzletnek a régi üzlet specificus jellegének megfelelő folytatása stb. A való élet természetesen mindig új és új változatait fogja felmutatni az így magyarázható akaratkijelentéseknek; de az annyira kétes esetek, hogy a bíróság kénytelen lenne meggyőződósét puszta feltevésekre alapítani: aligha fordulnak majd elő. A 4. §-hoz. Az a felelősség, a melyet a 4. §. arra az esetre állapít meg, ha valaki egyes kereskedővel ennek fennálló üzletére nézve közkereseti vagy betéti társaságba lép, oly esetben, midőn az előbbi üzlettulajdonos az újonnan alakult társaságba képviseleti joggal biró tagként lép be, már az 1. §-ból következik; mert a 4. §. esetében az újonnan alakult társaság az üzlet átvevőjekónt jelentkezik, s mért Képvh. iromány. 1901-1906. XXVII. kötet. 24 •