Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-398. Törvényjavaslat, az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. t.-czikk módositásáról és kiegészítéséről

398. szám. 15.1 • További hiánya a jelenlegi törvénynek az, hogy az uzsora üldözése rendszerint csak magánindítványra, nevezetesen csak akkor van megengedve, ha ezt a sértett fél, vagy házastársa, vagy a föl- és lemenő ágbeli rokonok, illetőleg a gyámvagy gondnok kérik (id. t.-cz. 9. §.). Az uzsora indítványi jellege egyik akadálya annak, hogy általánosabb és szélesebb köröket veszélyeztető elterjedése hatályos üldözéssel meggátoltassák. Ez a cselekmény többnyire az alsóbb néposztályokhoz tartozó és pedig oly egyének ellen irányul, a kik szorult helyzetöknél, könnyelműségüknél, értelmi gyengeségüknél vagy tapasztalatlanságuknál fogva egyáltalán yagy az uzsorással szemben nem birnak és nem bírhatnak a függetlenségnek oly mértékével vagy a belátásnak és akaratnak oly erejével, hogy érdekeiket önmaguk hatályosan érvényesíteni és védelmezni tudnák. A törvény által e részben részükre biztosított jog többnyire hatálytalan fegyverré válik kezükben. Gyakran csekély nyomás vagy kedvezés hitelezőjük részéről, vagy e nélkül is a félelem, hogy gazdasági helyzetük még súlyosbodni fog, elegendő ahhoz, hogy őket törvénybiztosította joguk érvényesítésétől visszatartsa. Hasonló befolyások alatt rendszerint a sértett fél hozzátartozói is állanak s ép azért az indítványozási jognak reájuk való kiterjesztése sem mutatkozik elegendőnek. De nem is csupán a sértett az, aki az uzsora által sérelmet szenved. A cselekmény erkölcstelen jellege és az a nagyfokú veszély, hogy széles körökre kiterjedve egész osztályok gazdasági létalapját támadhatja meg, s a gazdasági erők egyensúlyát megbontva a szocziális bajok egész sorozatát idézheti fel: szükségképen előtérbe állítják a közérdek szempontját, melynek teljesen csakis a hivatalból való üldözés felel meg. Igaz ugyan, hogy a jelenlegi törvény megengedi, hogy bizonyos vidékekre kiterjedőleg, a melyeken az elszegényedés már általánosan mutatkozik vagy más jelek az uzsora elbarapódzására mutatnak, az igazságügyminister a közigazgatási bizottság felterjesztésére az uzsorának hivatalból való üldözését is elrendelhesse (id. t.-cz. 10. §.), ez az intézkedés azonban nem óvja meg eléggé a hivatalból való eljáráshoz fűződő érdekeket, mert ha a hatóság az uzsora üldözésére hivatalból csak akkor léphet fel, ha az uzsora már elharapódzott s ennek káros következményei is mutatkoznak, akkor a törvény csak egyik feladatát, t. i. az elkövetett visszaélések megtorlását valósíthatja meg,, ellenben jótékony hatása ki van zárva abban az irányban, hogy idejekorán való érvényesítésével a bajok keletkezésének és elterjedésének is elejét vegye. Nem megfelelő a jelenlegi törvénynek az uzsora súlyosabb eseteire vonatkozó rendelkezése sem (id. törv. 2. §.), — mert ezek az uzsora egyszerű eseteitől csupán csak a büntetés mértéke tekintetében vannak megkülönböztetve, holott indokolt, hogy szigorúbb büntetőjogi minősítés és ennek megfelelő büntetési nem alá vonassanak. B mellett a mellékbüntetések helyes megválasztásában kell keresni a jelenleginél hatályosabb ellensúlyt az uzsora elnyomására. Hiánya a jelenlegi törvénynek az is, hogy a magánjogi következményeket igen szűk körben és rendszerint csak a bűnvádi eljárás kapcsán juttatja érvényre (id. t.-cz. 8, 11, 12. §). Már pedig ép a magánjogi következmények érintik a sérelmet szenvedő fél érdekét legközvetlenebbül, s ép azért ezen a téren szükséges részére a legkiterjedtebb és leghatályosabb védelmet nyújtani a módozatoknak oly szabályozásával, mely lehetővé tegye, hogy a sérelem a bűnvádi eljárástól függetlenül, direkt utón helyrehozható legyen. Ugyanazért szükségessé vált az 1883 : XXV. t.-czikk idevágó rendelkezéseinek revízió alá vétele. Ennek a javaslat a következő elvi szempontok érvényre juttatásával felel meg. I. A javaslat az uzsorás jellegű ügylet ismérveit alanyi és tárgyi mozzana-