Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.
Irományszámok - 1901-397. A magyar királyi pénzügyminister jelentése, a gyertyánligeti vasgyártelep eladása tárgyában
: -397. l 'szám.• 145 Ajánlata szerint a nevezett gyáros nemcsak arra vállalt kötelezettséget, hogy áz eddigi üzemet folytatja, ahoz hazai nyersanyagot használ fel, a jelenleg alkalmazott összes munkásokat feltétlenül, a tiszti ós altiszti személyzetet pedig előzetesen megállapított feltótelek mellett s megfelelő biztosítással átveszi, elfogadja a fennálló társpénztári (nyugbéritnézeti) alapszabályokat, valamint az ezekben foglalt, reá háruló összes kötelezettségeket átveszi — a kegyúri terhek kivételével — az egészségügyi és a gyárral kapcsolatos egyéb terheket és kötelezettségeket, hanem kötelezettséget vállalt a nevezett gyáros arra is, hogy a meglevő üzemet fejleszteni illetve egy új iparczikknek t. i. a nikkelezett díszöntvények gyártásának meghonosításával még gyarapítani is fogja. Minthogy ezen ajánlat szerint úgy nemzetgazdasági, mint gyáripari szempontból is alapos kilátás nyílik arra, hogy ezen gyár üzeme továbbra is nemcsak fentartatni, hanem fejlesztetni illetve, egy új iparággal még gyarapíttatni is fog s ezzel az ottani munkásnép megélhetésének létfeltételei továbbra is biztosítottaknak látszanak; minthogy továbbá a nevezett gyárostól az iránt is kellő biztosítékot nyertem, hogy elvállalt kötelezettségeinek teljesítésére a szükséges eszközökkel rendelkezik is; minthogy végül a nevezett gyáros még legalább 280.000 korona értékű befektetések eszközlésére is kötelezte magát: mindezeknél fogva ajánlatát elfogadhatónak találtam és vele az adásvételi szerződést a fentebb már felsorolt s folytatólag az alábbiakban részletezett feltételek mellett meg is kötöttem. Igaz ugyan, hogy a gyertyánligeti gyártelep ingatlan és ingó leltárának értéke az 1902. év végével 556.806 korona 58 fillért tett ki, melylyel szemben Bratmann Manó vételár fejében csak 50.000 koronát ajánlott fel; ajánlatát azonban mégis elfogadhatónak találtam azért, mert az előbb említett leltári értékösszegben foglalt ingók leltári értéke nem felel meg azok forgalmi értékének; mert továbbá ezen összegből egy jelentékeny, egész pontossággal meg nem állapítható részösszeg az eladás keretéből kivont s nagyobb részt az erdőkincstár részére visszatartandó ingatlanokra esik, s mert végül a gyár az utolsó években nemcsak, hogy a tényleges befektetések kamatjait nem hozta meg, hanem az üzem fen tarthatása végett még jelentékeny pónzáldozatokat is követelt, mely pénzbeli kiadásokat ezentúl a nevezett gyárosnak kellend viselnie, sőt még jelentékeny költségekkel járó újabb befektetéseket is tennie avégből, hogy a meghonosítandó árúczikkeivel a külföldi czégekkel a versenyt sikerrel felvehesse. Ehelyütt szükségesnek tartom még felemlíteni azt, hogy a nevezett czóg köteles leend az átadás alkalmával meglevő összes anyagkészleteket, fél- és készterményeket is — melyeknek értéke az 1902. év végével 281.384 K 27 f-t tett ki — átvenni ós azok értékét előzetesen megállapított egységárakban megfelelő részletekben készpénzben megfizetni; hogy továbbá az eladás tárgyát képező vasgyári telepnek és tartozékainak a vevő nevére tulajdonilag leendő telekkönyvi átíratásához az engedély csak akkor fog a vevőnek kiadatni, ha nemcsak a vételárt teljesen lefizette és eleget tett azon elvállalt kötelezettségének, hogy 280.000 K erejéig berendezéseket és befektetéseket eszközölt, hanem ha egyúttal azt is beigazolandja, hogy Bécsből áttelepítendő díszműöntvényárú-gyárát már a folyó 1903. évben legalább is 200.000 K értékű évi termelésre berendezte, üzembe helyezte és üzemben is tartja; mi mellett tisztelettel megjegyzem még azt, hogy a tulajdonjogi átíratással egyidejűleg az a kikötés is telekkönyvileg be fog kebeleztetni, hogy az adás-vétel tárgyát képező gyár és ingatlan tartozékai, mint a gyártelepnek integráns részei sem a jelenben, sem a jövőben más, mint vasgyári czélokra sem felhasználhatók, sem részletenkint elidegeníthetők nem lesznek. Minthogy a gyertyánligeti vasgyári telep a folyó évi állami költségvetési előirányzatban az eladandó állami javak közé felvéve nincsen, ennélfogva van Képvh. iromány. 1901—1906. XXVII. kötet. 19
