Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

395. szám. 109 csak nyúlgáttal tudták 1899-ben az árvizet fentartani; e védvonal kiépítése tehát múlhatatlanul szükséges, mert szakadása az egész sziget elöntését vonná maga után. Az idevágó tanulmányokból, melyek különféle töltósirányokra ós változatokra terjedtek ki, az tűnt ki, hogy mintegy 200.000 K-val haladja meg a szóban álló védvonal építési költsége azt az összeget, mely az új építési költséggel a legjobban megterhelt mohácsi érdekeltségre holdankint esik. A hiányzó összeg, miután a töltés nemcsak a Margittaszigeti társulatot, hanem a Ferencz-csatorna tápcsatornáját és a mögötte fekvő területeket és községeket is védi, a társulatnak az 1885. évi XXIII. törvényczikk 115-ik §-a alapján, rendkívüli segélyképpen lenne engedélyezendő. A bezdánszigeti ármentesítő társulat vódműveinek végleges rendezése tovább már alig halasztható feladatot képez. Nevezetesen ezen néven működő társulati és a szomszédos bezdáni nagyszigeti magán öblözeti védőtöltések nemcsak társulatot alkotó érdekeltségnek mintegy 3000 holdnyi területét védik, hanem egyrészről a monostorszeg-apatini, másrészről pedig a margittaszigeti társulatok területeit is érintik, mert gátszakadás esetén az árviz ezen társulatok területeit is veszélyeztetné, illetőleg elöntenó. Az 1897. évi nagy viz kimutatta ezen töltések megerősítésének és megfelelő emelésének feltétlen szükségét, miután azonban a jobbára apró birtokosokból álló érdekeltség a földmivelésügyi minister ismételt felhívására a nagyszigeti érdekeltséget kötelékébe bevonni ós védtöltéseit kiépíteni vonakodott, nevezett minister felelőssége érzetében az 1885. évi XXIII. törvényczikk 82. §-a alapján a nagyszigeti öblözetet a bezdánszigeti ármentesítő társulathoz csatolta, s ügyei vezetésére ministeri biztost küldött, egyidejűleg azonban bekivánta a töltések kiépítésére szükséges költségekre vonatkozó adatokat és elkészíttette a belvízrendezés tervét is. Ezen adatokból kitűnik, hogy a töltések kiépítésére mintegy 60.000 K, a belvizlevezetés és szivattyútelep létesítésére mintegy 100.000 K-ra lesz szükség, hogy az összérdekeltség ugy az árvizek, mint a belvizek kártételei ellen megvódessék. Miután pedig a mintegy 3000 kat. holdnyi érdekeltség az ujabbi 160.000 K költséget a régi terhek és az évi fentartás ós szivattyúzás mellett fedezni alig tudná, a társulat segélyezése elkerülhetetlenül szükséges, hogy a két szomszédos társulatot és több községet veszélyeztető helyzet végkép megszüntethető legyen. A Duna völgyében rendezésre vár még az u. n. bukin—plávnai öblösét, mely Bogyántól kiindulva Plávnán át az ottani magaslaton Xovoselóig és onnan Bukinig terjed. Az elhanyagolt állapotban levő és a községektől hiányosan fentartott töltések nemcsak a nevezett községek határában fekvő területeket nem védik, hanem a szomszédos gombos-vajszkai ármentesítő társulat árterületét is veszélyeztetik. Ezen területnek ármentesítő társulattá alakítása mindeddig nem sikerült, különösen azért, mert a társulatba bevonható területek tulajdonosai, a holdak csekély számánál fogva, a nagyobb költséget — a tervezet szerint holdankint 60 K-át — viselhetőnek nem tartják. E fentebb vázolt helyi viszonyoknál és ezen töltéseknek a már védett gombos-vajszkai ármentesítő társulatra való fontosságánál fogva, nem lehet elzárkózni, hogy ezen öblözet töltései állami segélylyel mégis kiépíttessenek. j) A tisza—köröszugi ármentesítő és belvizszabályozó társulat működése 13.363 holdra terjed ki ós daczára annak, hogy a maximalis megterhelés czimén 1,026.578 K állami hozzájárulásban részesült, kat. holdankint évi kivetése még mindig meghaladja a 13 K-át. Ezen magas kivetésnek magyarázatául szolgál, hogy a társulat a Tisza és Kőrösök mentén nagyszámú holt medreken volt kénytelen töltéseit vezetni, a mi a beépítendő földnek köbtömegét és így a befektetési költségeket is rendkívül megszaporította.