Képviselőházi irományok, 1901. XXVI. kötet • 334-386. sz.

Irományszámok - 1901-369. Törvényjavaslat, a készfizetések fölvétele tárgyában

204 . 369. szám. 2-ik melléklet a 369. számú irományhoz. Indokolás, „a készfizetések fölvételéről" szóló törvényjavaslathoz. Azoknak az intézkedéseknek az összesége, a melyeket 1892-től kezdve az akkor megállapított és törvénybe iktatott programra szerint tettünk és a melyek a valutarendezés gyűjtőneve alatt ismeretesek, egytől-egyig mind arra irányultak, hogy értékrendszerünk gyökeres megváltoztatásával a kényszerforgalmú papírpénz rendszeréből kibontakozva, az aranyban készfizető országok sorába lépjünk. Az 1899-iki valutaügyi törvényhozás, — a mint azt már az 1899-iki javaslatokkal kapcsolatban előterjesztett indokolásokban volt szerencsém jelezni, — volt hivatva elhárítani azokat az utolsó akadályokat, a melyek a készfizetések felvételének útját állották, a mennyire, természetesen, ezt törvényhozási ós kormányzati intézkedésekkel tenni lehetett. E mellett, ugyancsak 1899-ben, a jegybankügynek is oly rendezését létesítettük, a melynek vezető alapgondolata szintén az volt, hogy, a mint az más, rendezett valutájú országokban mindenütt megvan, a jegybank legyen a pénzforgalom egyedüli szabályozója, a mivel kapcsolatban járt pénzünk nemzetközi értékének tartós consolidatiója és papírpénzünknek biztos alapokra fektetett hitele még a készfizetések formaszerinti felvétele előtt a belés külföldön egyaránt. Habár azok a várakozások, a melyeket az 1899-iki törvényekben foglalt intézkedésekhez általában, különösen pedig a jegybankügy ujabb szabályozásához és nem egy, a rendszer teljes kiképzésére szükséges administrativ intézkedéshez kötöttünk, teljesen beváltak; és habár az a bizalom, a melylyel a valuta érdekében eddig megtett intézkedéseink és jegybankunk állapota a nemzetközi megítélésben találkozik, a nagy áldozatok árán megkezdett és folytatott művelet sikeres volta mellett már eddig is bizonyít: kétségtelen, hogy a gazdasági élet minden ágára kiterjedő termékenyítő hatását a reform teljesen csak akkor fogja éreztetni, ha egészen végre lesz hajtva. Pénzünk értékének állandó biztosítására ugyanis más mód nincs, mint az aranyban való kötelező készfizetés és az eddigi eredmények is csakis arra vezethetők vissza, hogy a külföld úgy képességünkben, mint akaratunkban bízik, hogy a megkezdett utón tovább fogunk haladni és végül létesíteni fogjuk azokat a törvényes biztosítékokat, a melyek a mai tényleges állapotot a közakarat által szentesített garancziákkal állandóvá tenni hivatva vannak. Ezeken az eszméken elindulva már az 1899. évi XXXI. törvényczikk alapján a monarchia két államának kormányai között az államjegyekből álló közös függő adósság teljes beváltása tárgyában kötött egyezmény XII. czikkében a két kormány egymással szemközt azt a kötelezettséget vállalta el, hogy mihelyt az államjegyek kényszerforgalma megszűnik, mindegyik kormány a maga törvényhozásának