Képviselőházi irományok, 1901. XXVI. kötet • 334-386. sz.
Irományszámok - 1901-346. Törvényjavaslat, a szolgálati biztosítékok megszüntetéséről
346. szám. 169 a hirlapbiztosítékok is benfoglaltatnak, 1902. év végén 9,523.329 K 74 f volt; ebből az összegből a pénz-, anyag- vagy egyéb értékek kezelésével megbizott tisztviselők biztosítékára kerek összegben 6,300.000 K esik. A szolgálati biztosítékok rendeltetése mindenkor főleg az volt, hogy az állami vagyon kezelésével megbizott állami közegeknek — tévedéseiből vagy rosszhiszemű eljárásából eredő hiányok megtérítése czéljából, oly vagyon álljon rendelkezésre, a melylyel szemben a kincstár kártérítési igényeit, minden különleges eljárás mellőzésével — érvényesíthesse és kielégíthesse. A pénz- és értékforgalom állandó növekedése, valamint az a körülmény, hogy az egyes tisztviselők által letett biztosíték összege az általuk kezelt állami vagyon értékével arányban nem áll, továbbá az utolsó tíz év adataival igazolt az a tapasztalat, hogy az állami vagyonrészek kezelésével megbizott tisztviselők biztosítékaival szemben átlag évenkint csak 11.000 K erejéig érvényesíttetett a megtérítési kötelezettség; végül az a körülmény, hogy az érvényben lévő szolgálati szabályok ide vonatkozó rendelkezései alapján, a szolgálati viszonyból származó kincstári követelések biztosítása és behajtása végett az államtisztviselők fizetéséből az illető közigazgatási hatóság által, bírósági eljárás nélkül levonások eszközölhetők: a szolgálati biztosítékok eredeti jelentőségének értékét mindinkább leszállítják és az azok megszüntetését czélzó kívánságokat támogatják. A jelen törvényjavaslatban tervezett megszüntetésből az államkincstárra káros következmények alig keletkezhetnek, mert, miként a fentiekben jeleztetett, a szolgálati biztosíték követelése az államkincstárra nézve anyagi jelentőséggel már alig bir, viszont a letevő tisztviselővel szemben annak erkölcsi hatása nem olyan mérvű, mely a további fentartást indokolttá tenné. Az állami értékek kezelésével megbizott tisztviselők eddigi működéséből, valamint a tudomásra jutott hűtlen kezelési esetek körülményeinek mérlegeléséből ugyanis arra az eredményre jutunk, hogy a biztosítók letételének kötelezettsége egymagában az államkincstár érdekeinek megóvására nem elegendő, továbbá, hogy a biztosíték letételének tulajdonított az a hatás, hogy a biztosíték elvesztésének lehetősége az illető tisztviselőket nagyobb éberségre és gondosságra serkenti és a hűtlen kezelés eseteit is csökkentené vagy megakadályozná, a gyakorlatban beigazolást nem nyert. Még inkább csökkentette a biztosítókoknak ezt a jelentőségét, az utóbbi időkben mind gyakoriabbá vált az az eljárás, mely szerint a követelt biztosítókot nem maga az illető tisztviselő, hanem helyette — a tőke tulajdon- ós a kamatélvezeti jog fentartásával — egy pénzintézet teszi le, s így a biztosíték elvesztésének az esélye magára az illető tisztviselőre nézve közvetlenül nem is birhat oly befolyással, mintha a biztosíték saját tulajdonát képezné. Sokkal hathatósabb eszközök állanak rendelkezésre a hűtlen kezelés megakadályozására a tisztviselők felelősség- és kötelesség-érzetének az ellenőrzés minél gyakoribb és beható gyakorlása útján való fejlesztésében, valamint azokban a joghátrányokban, melyek a hűtlen kezelésben bűnösnek talált tisztviselőt és hozzátartozóit az érvényben lévő törvények rendelkezései értelmében az állami ellátás szempontjából érhetik. Az államkincstár szempontjából még bátorkodom arra a körülményre is utalni, hogy az ez idő szerint letett biztosítókok kezelése, az azok után félévenkint kifizetendő kamatok megállapítása, a benyújtott nyugták számfejtése, stb. a pénzügyministerium központi számvevőségénél állandóan 5, a magyar kir. központi állampénztárnál 1 tisztviselőt foglalkoztat, a kiknek évi illetményei meghaladják azt az összeget, mely eddig a fent ismertetett adatok szerint évi átlagban a felmerült károk fedezésére a letett biztosítékokból levonatott. A törvényjavaslat törvényerőre emelkedése és teljes végrehajtása után, ez a munka megszűnvén, az Képvh. iromány. 1901—1906. XXVI. kötet. 22
