Képviselőházi irományok, 1901. XXV. kötet • 318-333. sz.
Irományszámok - 1901-318. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál illetményeinek ujabb szabályozásáról
68 318. szám. magasabb fizetési fokozatokba előlépés idejét megállapítván, az illető állásban elnyerhető fizetés-maximum elérését bizonyos számú évek elteltével biztosítja a nélkül, hogy ez magasabb fizetéssel egybekötött állások megüresedésétől volna függővé téve. A jelzett megoldás csakis az állami tanitó személyzetnek a fizetési osztályok keretéből kivétele s külön csoportosítása által volt kivihető. Miként ezt a javaslat kiegészítő részét képező C) kimutatás feltünteti, az állami tanitó személyzet — eltekintve az egyetemek és a műegyetem tanitó személyzetétől, az egyetemi és műegyetemi könyvtárak tisztviselőitől és a budapesti állatorvosi főiskola tanitó személyzetétől, a kikről a törvényjavaslatnak 6. és 7. §-ai rendelkeznek — kilencz csoportba osztatott be és pedig ugyanabba a csoportba besoroltattak mindazok, a kikre nézve képesítésükhöz és eddigi illetményeikhez képest egyöntetű eljárás vált lehetővé. Ügy a törvényjavaslat 6. és 7. §-ainak határozatai alá tartozó, mint a törvényjavaslat kiegészítő részét képező C) kimutatás egyes csoportjaiba besorozott állami tanitó személyzet fizetésének megállapítása annyiban alkalmazkodik az állami tisztviselők fizetéseinek megállapításához, hogy az alapfizetés mindenütt megegyezik a fizetési osztályba tartozó állami tisztviselők valamely fizetési osztályának legalsó fokozatára nézve tervezett fizetés összegével. Azonkívül, miként az V— VIII. fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselők az egyes fizetési osztályok magasabb fokozataiba öt szolgálati év után lépnek elő, hasonlóképen az állami tanitó személyzet tagjainak a fizetése is öt évenkint emelkedik a megállapított legmagasabb fizetésig. A tanitó személyzet részére megállapított lakpénz, ép úgy, mint a fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselőknél, az állomáshelyhez és a fizetéshez igazodik. A törvényjavaslat III., V. és VI. fejezetében foglalt általános intézkedések egyaránt alkalmazandók a fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselőkre s az állami tanitó személyzet tagjaira, az egyes eltérő vagy kivételes rendelkezéseket tartalmazó szakaszokra, valamint a II. fejezetben foglalt különleges határozatokra nézve a részletek alábbi indokolása adja meg a magyarázatot. Miként már fentebb említve volt, az állami tanító személyzetnek legnagyobb része, az 1893. évi IV. törvényczikk alapján eddig fizetési osztályokba tartozott és ezenfelül ötödéves korpótlékokban is részesült. Ez a rendszer azonban, a maga zárt létszámaival, meghatározott kereteken belül s így egymás rovására történő kinevezéseivel és előléptetéseivel nem felelt meg a tanári állás természetének s e miatt sok panaszra és kifogásra adott okot. A míg ugyanis más közszolgálati ágakban az állások és a teljesített szolgálat fontossága ós értéke rendkívül különböző s így helyén van az, hogy ehhez képest a tisztviselők más-más illetményekkel rendszeresített fizetési osztályokba soroztassanak, addig a tanári szolgálat egy-egy ágazaton belül — lényegét tekintve — elejétől végig ugyanaz, miért is a tanári állás természetének a korpótlékok és működési pótlékok rendszere sokkal inkább felel meg, mint a fizetési osztályokba való sorolás. Igaz ugyan, hogy az 1893. évi IV. törvényczikkben foglalt fizetésszabályozás egyik főhátránya, a zárt létszámban, tehát egymás rovására történő kinevezés ós előléptetés a jelen törvényben foglalt elv, vagyis a szolgálati idő szerint történő előléptetés elve szerint többé elő nem fordulna, s így az eddigi panaszok egyik legfőbbike megszűnnék, mind a mellett még ez, a senium alapján történő előlépésekkel kapcsolatos fizetési osztályokba sorozás sem felelne meg teljesen a tanári állás természetének. Olyan eltérések, hogy például a tanárnak a köteles szolgálati ideje 30 és nem 40 év, és hogy a tanárnak az eddigi rendszerben a fizetési osztályok
