Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.

Irományszámok - 1901-298. Mellékletek

298. szám. 95 látni a földkerekség államai között. Ámde országunk hatalmának erősbödését nem várhatjuk olyan kormányzati intézkedésektől, a melyek a mi már amúgy is teljesen kimerített népünktől ujabb vérbeli és pénzbeli áldozatot követelnek. Képviselőink a választások előtt pártkülönbsóg nélkül csaknem mind azt Ígérték, hogy könnyíteni fognak adóterheinken, hogy több adót nem szavaznak meg. Szomorúan látjuk, hogy a kormány ép az ellenkezőjót cselekszi ennek, mikor az ujonczjutaléknak tetemes fölemelését követeli. Kérjük mindazokat a honatyákat, kik a választások előtt fűt-fát Ígértek nekünk, hogy most váltsák apró pénzre programmbeszédjeikben hirdetett elveiket. Az ország el van adósodva és az adó mindig nagyobb és nagyobb lesz. A gazdasági helyzet a lehető legsiralmasabb. Iparunk, kereskedelmünk pang. Ezer és ezer munkás éhezik, nyomorog, mert nem talál becsületes foglalkozást. A megélhetés egyre nehezebb lesz. A gyerek sok. A kenyér kevés. Évenkint százezer polgár szökik a tömegnyomor elől a tengerentúlra s ott az újvilágban, idegen országok bizonytalan ösvényén keresi boldogulását. Valóságos nemzeti elvérzés ez. Sajó- és Mohácsnál nem ért ily csapás bennünket. Az ország rohamosan közeleg az erkölcsi és anyagi romlás felé. Népünk csakhamar összeroskad, ha a közmegterheltetés prését még tovább srófolja a kormány. Eletünket és vérünket a hazáért és királyért! Jól tudjuk, hogy ha a haza hí, mindnyájunknak el kell menni, de azt is érezzük, hogyha a katonai kiadások ezután is oly mérvben szaporodnak, mint idáig, épen a fegyveres béke járma alatt fogunk összeroskadni. A mint értesülünk, a tisztviselők fizetésfölemelése is közel 18 millió korona ujabb adóterhet ró majd reánk. A tisztelt Ház asztalán fekvő katonajavaslatok megszavazása pedig több ezer ifjú erőt, csaladfentarto kenyérkeresőt vonna el a nemzeti munkától. Kérve kérjük az országgyűlés összes tagjait, legyenek tekintettel siralmas nyomoruságunkra ós utasítsák vissza ezt az adószaporító javaslatot. Ha pedig az ország biztonsága érdekében és önvédelmi szempontból valóban elkerülhetetlen az ujonczjutalók fölemelése, legalább könnyítsen a kormány ezen az óriási terhén és változtassa meg a katonajavaslatokat úgy, a mint a néppárt kivánja, hogy törvénybe iktassék a katonai szolgálatnak két évre való leszállítása. Sok kérni valónk van még. Jogunk volna sok mindent követelni, de most csak erre szorítkozunk, hogy ezt biztosan megkapjuk. Hódoló tisztelettel kérjük a Képviselőházat, vegye figyelembe a mi jogos panaszainkat és méltányos kéréseinket, melyeket az országgyűlési néppárt szónokai már bőségesen kifejtettek a tisztelt Házban, nehogy ezen tehergyarapító, vércsapoló törvényjavaslat megszavazása végképen kiölje belőlünk a népképviseletbe, a magyar törvényhozásba vetett bizalmunkat.' Azon reményben, hogy az egész ország félj aj dúlása ós a szegény nép panaszszava nem fog siket fülekre találni, maradunk hódoló tisztelettel Dinnyeberki község adófizetői, választópolgárai és hadkötelesei. Friihauf Ferencz és 45 társa.