Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.

Irományszámok - 1901-298. Mellékletek

2 298. szám. Követeljük, hogy a hazánk területén lévő összes ezredek szolgálati nyelve csak magyar legyen s mindenik ezred magyar nemzeti czímeres lobogóval láttassák el. Követeljük, hogy a magyar korona országaiból sorozott katonák tegyenek esküt a magyar alkotmányra. Követeljük, hogy a nemzeti munkaerő növelése szempontjából legyen 2 éves a szolgálati idő. A nemzeti hadsereg, melynek további elodázása ellen tiltakozik magának az emberiség történetének örökké igaz logikája, legelső sorban alkotójának, urának s egyedüli jogos tulajdonosának, magának a politikai magyar nemzetnek s kapcsolatosan a nemzeti függetlenség és önállóság legfőbb képviselőjének, a magyar királynak lesz, erős, hatalmas védelmezője. Mindaddig, míg a fentiek megvalósítását czélozó törvényjavaslatok el nem készültek, alkotmányos jogunkkal élve kérjük a szőnyegen levő katonai javaslatok visszavonását. Nagyenyeden, 1903. évi április hó 5-én. A népgyűlés határozatából és megbízásából: Bodrogi János Fogarasi Albert elnök. jegyző. 150-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 8.160. ikt. sz.: a mármarosszigeti ev. ref. jogakadémia polgárai, Mélyen tisztelt Képviselőház! A haza sorsa Önöknek, a nemzet választott képviselőinek kezében van letéve. Nemzedékek sorsa, boldogsága, egész jövendője függ attól, a mit önök határozni fognak. Önök képviselik a nemzet akaratát, Önökben nyilatkozik meg — legalább így kellene lenni — a nemzet meggyőződése. Habár a nemzet akaratának eme kiformálásában mi, magyar ifjúság, részt még nem vehettünk^ mindamellett jogosnak és indokoltnak hiszszük, hogy mint édes magyar hazánk jövendő polgárai megszólaljunk akkor, a mikor oly javaslatok felett akar a mélyen tisztelt Képviselőház határozni, melyek nemcsak hogy nem egyeznek meg a nemzet igazi akaratával, meggyőződésével, de gyűlöletesebb dolog nincs is tán a magyar előtt, mint ezek a felsőbb parancsra létrejött loyális javaslatok. Hogy a nemzetek boldogságának legelső feltétele: a teljes függetlenség mi nálunk a jelenben csak álomkép, az eléggé fájdalmas küztudat. Lehet, hogy viszonyaink között ezt a jelent megváltoztatni nincs megadva, de a nemzetnek czélja és akarata az, hogy ettől az álomképtől, a jövőnek boldogságától önmaga távolodjék — sohasem lehet! Már pedig, ha a most folyó javaslatokat szánkczionálná a mélyen tisztelt Képviselőház a maga határozatával, ez a szankczionáló nyilatkozat egyértelmű