Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.
Irományszámok - 1901-298. Mellékletek
10 298. szám. törekvő, a' magyar népre elviselhetetlen' terheket rakni akaró, idegen érdekeket szolgáló benyújtott katonai javaslat ellen. A népgyűlés tehát határozatilag kimondja: 1. A magyar országgyűlés képviselőházához feliratot intéz, hogy a katonai javaslat a napirendről levétessék. 2. Kéri a Képviselőházat, hogy utasítsa a kormányt, miszerint a magyar hadsereg szervezésére vonatkozólag terjesszen elő törvényjavaslatot. 3. Addig is, míg a magyar hadsereg felállítása megvalósíttatnék, az 1867. évi XII. t.-cz.-nek megfelelőleg — mely a magyar államnak teljes paritást biztosít —• utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy a magyar állam területén sorozott ezredeknél a vezényszó magyar legyen, az ezred tisztjei csak magyar állampolgárok legyenek, a besorozott honfiak a magyar alkotmányra feleskettessenek és a magyar ezredek az ország határain belül helyeztessenek el. Mélyen tisztelt Képviselőház! Midőn a népgyűlés nevében és megbízásából é határozatokat tisztelettel terjesztjük a Képviselőház elé, e határozatok indokait bővebben felsorolni nem tartjuk szükségesnek; hiszen a közélet által nyújtott tapasztalati példák elég bő tanúsítással szolgálnak ezekre nézve. A nyomorúságos gazdasági viszonyok, a kereskedelem és ipar pangása és az ezekből folyó elszegényedése népünknek, nemkülönben a militarizmus telhetetlensége és kapzsisága -— mind szomorúan jelzik az egykor oly hatalmas és dicső magyar nemzetnek erkölcsi és anyagi sfilyedését. Hová lettek a nagy és nemzeti czélok, nemes törekvések, melyeknek elérése szebb jövőt derített volna hazánkra ? Elsikkadtak, semmivé lettek olyan kormányok kezében, melyek soha sem nemzeti érdekek megvalósítására törekedtek, hanem a ma már rongygyá lett kiegyezési törvénynek erőszakos fentartása folytán — Ausztria érdekeit támogatták a magyar nemzetre rótt mérhetetlen terhek emelésével és kizsákmányolásával. Már elhiszszük, mert érezzük, hogy: »pusztulunk, veszünk, mind oldott kéve, széthull nemzetünk!« Megdöbbenéssel látjuk közviszonyaink és gazdasági állapotaink romlását, melyből csak az segítené ki az elhagyatott s a küzdelem hevében magára maradt nemzetet, ha gazdasági s a művelt külföldhöz hasonló politikai és morális megújulás után visszaadatnék önmagának és verejtékes munkájával szerzett keresményét saját erősödésére, közviszonyainak rendezésére fordítaná! De így! Összeköttetésben mint ikrek egy gyűlölt és már bomladozni készülő polygiott állammal: ránk nézve minden téren veszteség s magunk körül is feltünedezni látjuk a korai halálnak megfélemlítő alakját! Bizalmunk azért nem fogyatkozott meg a Képviselőház bölcseségére nézve és lehetetlennek tartjuk, kizártnak tekintjük, hogy be ne lássa a nemzet képviselete, miszerint ujabb megterheltetés esetén ijesztően fog szaporodni a tönkrejutók és kivándorlók száma, de terhök itthon marad, hogy leverje* lábukról a létért még tovább küzdő többi polgárokat. Hiszszük, hogy a Képviselőház, látva a szomorú sorsot, mely hazánkat évek hosszú sora óta korbácsolja a hűtlen hazafiak közbejöttével: a nemzet erejét sorvasztó terhek és katonai sarczok redukálásával jövőben oda fog törekedni, hogy hazánk létérdekei minden téren megóvassanak az idegen és biztos vesztünket okozó érdekek ellenében; továbbá kötelességéhez híven a nemzetünk és hazánk erősítésére, boldogítására, szentelendi idejét és erejét. : Mélyen tisztelt Képviselőház! A mostani állapotbán a hadsereg nem megvédi, hanem felemészti; elfogyasztja Vagyonunkat, ugyanezért kérjük, hogy népgyülésünk határozatát; elfogadni, annak
