Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.
Irományszámok - 1901-298. Mellékletek
108 298. szám. 219-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 8.991. ikt. sz.: Miskolczi népgyűlés. Mélyen tisztelt Képviselőház! A gazdasági bajokkal küzdő Magyarországot ós ennek népét hónapok óta nyugtalanítja azon kormányjavaslat, mely a jelenlegi ujonczlétszám felemelésével ujabb vér- és pénzadó kiszolgáltatására kényszerítené a haza túlontúl megterhelt polgárait. A sérelmes kormányjavaslat indokolása egyáltalán nem volt képes meggyőzni a gondolkozókat arról, hogy a követelt tetemes áldozatokra Magyarország érdekében ez idő szerint szükség lenne, hanem ellenkezőleg azt merítette ez indokolásból a nemzet, hogy a véderő fokozása olyan imperialistikus lappangó törekvések előmozdítását czólozza, a melyek hazánk önállósága és függetlenségének érdekeivel annál inkább ellentétesek, mert egj olyan ujabb közösséget volna hivatva megteremteni, melynek gazdasági értéke a tetemes áldozatok daczára egyáltalán nem volna. Magyarország népe tehát nem hozhatja meg a követelt vér-és pénzáldozatot; nem hozhatja ezt meg különösen annak a császári és királyi hadseregnek, a melynek szelleme, érzelme, nyelve és jelvényei e nemzetre idegenek és ellenszenvesek. Nem hozhatja meg ez áldozatot egy olyan kormány előterjesztésére, a mely e javaslatát fontosabbnak tartja minden egyéb valóban égető ós rendezést váró szükségletünknél. De nem hozhatja meg ez áldozatot a jelen kormánynak azért sem, mert e kárhozatos javaslat védelmére olyan indokolással élt a t. Képviselőház előtt, a mely arról győzhette meg e haza gondolkozó fiait, hogy a kormányban nincsen meg a biztosíték az iránt, hogy e nemzet részére bármely jelentős vívmányt kieszközölni képes lenne, — hanem ellenkezőleg attól tartható, hogy törvényileg biztosított régi jogainkat ós igényeinket sem lesz képes megvédeni. Azon országos mozgalom, a mely a törvényhatóságok után, a választókerületek, városok és községek ezreinek magyarul és hazafiasán gondolkozó lakosságát sorompóba állította a kárhozatos katonai javaslatok ellen, Miskolcz város közönségét is megnyilatkozásra birta, ós az itt 1903. év május hó 3-án megtartott népgyűlés egyhangúlag fogadta el a következő határozati javaslatot: Tekintettel arra, hogy Magyarország jelenlegi közgazdasági viszonyai teljesen kizárják a tetemes vér- és pénzáldozattal járó ujonczlétszám felemelését; tekintettel arra, hogy Európa leghatalmasabb államaiban a kétévi tényleges szolgálati idő a hadsereg védképességének elérésére teljesen elégségesnek bizonyult, és végül tekintettel arra, hogy az osztrák-magyar hadsereg jelenlegi belszervezetében a magyar nemzeti jelleg a felismerhetlenségig el van nyomva, nemcsak, hanem a német vezényleti nyelv kizárólagossága és a magyar nemzeti czímer és szinek végképeni kiszorítása folytán, teljesen mint osztrák haderő jelentkezik, ennélfogva kimondja a miskolczi népgyűlés: 1. hogy kérvényt intéz az országgyűlés képviselőházához, miszerint a napirendjén lévő és az ujonczlétszám felemelését tárgyazó kormányjavaslatot, mint a
