Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.

Irományszámok - 1901-298. Mellékletek

106 298. szám. Utasítsa a kormányt, hogy a már egyszer megváltoztatott új katonai törvényjavaslatokat vonja vissza haladéktalanul, nehogy e javaslat elfogadása és megszavazása végképen kiölje belőlünk a törvényhozásba vetett biza

1 munkát. Kelt Grencs községben, 1903. évi április hó 14-én. Méhes Miklós és 144 társa. 218-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 8.983. ikt. sz.: Szegzárd község lakossága. Mélyen tisztelt Képviselőház! Hazaszeretetünk sugalta legéberebb figyelemmel kisértük heteken, hónapokon keresztül a nemzetgyűlés tárgyalásainak folyamatát; a válságos idők bekövetkezése folytán szükségessé vált komoly megfontolással és higgadt mérlegeléssel állítottuk szembe az okokat, melyek az országgyűlés képviselőháza által most tárgyalt, úgynevezett »katonai javaslatok« fölötti mélyreható vita alkalmával egyrészről a javaslat ellen, másrészről annak támogatása czéljából elhangzottak s minden szenvedelem nélkül, egyedül sokat szenvedett hazánk helyzetének ismerete alapján azokhoz csatlakozunk, kik a javaslatnak törvényerőre emelését ellenzik, sőt annak bekövetkezését legjobb erőik felhasználásával megakadályozni törekesznek. Nem határozhatjuk el magunkat arra, hogy ujabb és tetemes vér- és pénzáldozattal támogassuk azt a rendszert, mely a királyi esküvel megerősített kiegyezési törvény, vagyis 1867. évi XII. törvényczikk szivainak, értelmének elferdítésével és szellemének kiforgatásával, az ott felállíttatni rendelt közös hadsereget, melynek alkotó része gyanánt a magyar hadsereg külön említtetik, egy minden ízében osztrák szellemű és központosító czélokat szolgáló császári hadsereggé változtatta át. Nemzeti nyelvünk iránti törhétlen ragaszkodásunk előírja nekünk, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat akkor, midőn tapaszt aljuk, hogy abban a császári hadseregben, honnét a Szent István dicső korongjával ékesített magyar király személye, neve és fensége teljesen ki van zárva, b sorozott véreink magyar voltukért üldözésben, és ha zengzetes anyanyelvünkéi használni bátorkodnak, érzékeny büntetésben részesülnek. Ámbár nemzetünk azon történelmi nagy erényét, hogy ha vész környékezi a szeretett édes anyát: a hazát s ősi alkotmányunk egyik sarkkövét képező magyar királyi trónt, akkor minden nagy áldozatra kész, — mi is tőlünk telhetőleg ápolni akarjuk; mégis midőn politikai látóhatárunkon háború-veszedelmek feltűnni nem látszanak; midőn összes anyagi erőink teljes megfeszítésére van szükség, hogy az egységes magyar nemzeti állam megteremtésére irányzott hő vágyakozásunk egyik hatalmas tényezőjét: a közművelődési haladást nemzetünk számára biztosítsuk; midőn a közjogi helyzet szülte kapocs s gazdasági fejlődésünknek útját álló kereskedelmi szerződések nyomása folytál, az elszegényedés útján hala-