Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
90 300. szám. Ausztria lóállománya 31 év alatt 321.195 darabbal, azaz 23°/ 0-kal szaporodott; a szaporodási arány tehát épen négyszer akkora, mint Magyarországon 26 év alatt. A lélekszámhoz viszonyítva a lóallományt, Magyarországon 100 lélekre 1895-ben 13*1 darab, Ausztriában pedig 1900-ban 648 darab ló esett, a létszám aránya tehát nálunk kétszer oly kedvező, mint Ausztriában. A lóállomány szaporodásával a lókivitel fejlődése nemcsak hogy lépést tartott, de azt nagy arányokban felül is múlta, a nélkül, hogy ezen nagy kivitel, akár a kivitt lovak minőségét, akár azok mennyiségét véve tekintetbe, az ország lótenyésztésére nézve hátránynyal járt volna, sőt ellenkezőleg, a fellendült lókivitel egészséges mozgalmat eredményezett az országos lótenyésztésben. A kivitel túlnyomó részt Német-, Olasz- és Francziaországba, továbbá Rumániába ós Svájczba irányul; a kivitel tárgyát jobbára katonai czélokra, kisebb mértékben tenyésztési és igavonó anyagnak szolgáló lovak képezik. A kivitt lovak annak előtte általában értékesebbek voltak, mint a behozottak, kivéve a tulaj dónk épeni tenyészanyagot; ujabban azonban ez a viszony megváltozott, a mennyiben a behozott használati lovak egységértóke mintegy kétszer akkora, mint a kivitteké. A kivitt lovak átlagos darabonkinti értéke az árúforgalmi statisztikai adatok szerint, az utóbbi években csökkent ugyan, ez a csökkenés azonban nem tulajdonítható annak, mintha a lóanyag minőség tekintetében hanyatlott volna, hanem annak a körülménynek következménye, hogy a kivitel ily nagymérvű fokozódása mellett, a külföld lószükséglete inkább az olcsóbb, középminősógű lovak, beszerzésére irányul. A lovak korkülönbsége azok értékére is befolyással van, a mint tényleg a külforgalini adatok szerint a 2 évnél nem idősebb lovak egysógértéke — a csikókat kivéve — a legkisebb. A közös vámterületre ló leginkább Oroszországból ós Németországból hozatik be; az előbbi országból az űgetőfajták, részben tenyész-, részben pedig használati anyag, Németországból a nagytestű igáslovak kerülnek behozatalra. Ezen államokon kívül kisebb számban még Rumániából ós Olaszországból, továbbá Nagy-Britanniából hozatnak be lovak, mely utolsó állam behozatala csaknem kizárólag igen nagy értékű tenyószanyagból áll. Lóbehozatalunk egyébként minimálisnak mondható és mivel a behozatal és kivitel között mutatkozó arány lótenyésztő gazdáink érdekeinek, valamint közgazdasági érdekeinknek leginkább felel meg, ezen állapotnak lehetőleg állandó fentartására kell a tarifa intézkedései útján is törekednünk. A statisztika szerint a behozott lovak száma csökkenést mutat, ez lóállományunk emelkedésével szemben kedvező jelnek mondható, mert ebből arra következtethetünk, hogy immár az ügetők, nehezebb hintós és hátas lovak, valamint az egyes lófajták apa-állatai behozatalának szüksége, lótenyésztésünk fokozatos fejlődése mellett mindinkább feleslegessé válik, s így a behozatal csupán értékesebb, az országos lótenyésztés érdekében beszerzett tenyész-lovakra, valamint a nehéz igavonásra használt hidegvérű lovakra terjed ki. Ezen állapot fentartása a lótenyésztők és lótenyésztés kiváló érdekében áll. Számolnunk kell azonban azzal a körülmónynyel, hogy jövőben oly országokból származó lovak fokozódó behozatalának lehetünk kitéve, a melyekben a lótenyésztés, tekintettel az ottani mezőgazdasági viszonyokra, sokkal olcsóbb, mint hazánkban, e mellett az oly minőségű anyag lehetne, mely okszerű lótenyésztésünkre csak káros hatást gyakorolhatna, s olcsósága, valamint az eddigi alacsony
