Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
84 300. szám. A vágóbika ellenben úgy jelentkezik a behozatalban, mint a honi vágómarhának versenytársa, mely annak értékesítési viszonyait rontja, a melylyel szemben tehát a saját termékünk védelemben részesítendő. Ha ennek ellenére a kétféle árút továbbra is egy tétel alá foglaljuk, ennek abban adhatjuk magyarázatát, hogy a jó minőségű tenyészbika a vágóbikánál mindig ajmyira értékesebb (a minthogy általában a behozatal szempontjából a kérdéses tenyészanyag valóban jó minőségűnek csakis akkor nevezhető, ha egyúttal nagy értékű is), hogy azzal szemben a vágóbikákra kiszabható legmagasabb vámtétel is súlyos megterheltetésnek egyáltalában nem nevezhető. A silány minőségű tenyészanyag behozatala ellen pedig fegyverül nem egyedül a vámpolitikai intézkedések szolgálhatnak, mert ennél sokkalta hathatósabb eszközök is állanak rendelkezésre. így teljesen elegendő a vámtétel hatását kizárólag csak a vágóbika behozatal szempontjából tenni mérlegelés ós bírálat tárgyává. A vám magasságára vonatkozólag — bár a forgalom általában csekély, és a vámnak jelentékenyebb hatása a gazdasági viszonyokra s illetve a nemzetközi forgalom alakulására egyáltalán nem is lehet — mégis szükséges, hogy a bikákra kirótt vám az ökrök vámjával lehetőleg megfelelő arányban álljon, különösen azért, nehogy esetleg megtörténhessék, hogy valamely külállamból, — a felemelt ökörvám folytán, — a bikabehozatal ölthetne versenyképes arányokat. Az arány megállapításánál azonban figyelembe veendő az is, hogy a vágóbika húsa hentesárri és mint ilyen, feldolgozott állapotban sokkal inkább kivételképes, mint az ökörhús. Ezért a vám az árú értékének kisebb százalékával számítandó, mint a mely százalékkal az ökör vámjánál számíttatott. Ezen az alapon állapíttatott meg a bika vámja darabonkint 30 K-val, mely vám a korábbi vámnak több mint háromszorosa (= 215% emelés). 65. Tehén. A tehén vámtétele a bika vámtételével egyenlő összegben van megállapítva. A teheneknél is csupán a vágóállatok veendők figyelembe, ép úgy, mint a bikáknál, mert ámbár a tenyész- és fejős tehenek behozatalára a javasolt magasabb vámtétel aránylag súlyosabb hatással lehet, mint a tenyészbikák behozatalára, viszont azonban állattenyésztésünk fejlődése máris elérte azt a fokot, a melyen a tehénbehozatalban esetleg beálló csökkenésnek nemcsak hogy kárát nem vallja, de azt bizonyos tekintetben előnyére is fordíthatja. Csakis az egészen kiváló, nagyértékű tenyésztenének behozatala jelenthet az országos szarvasmarha-tenyésztés szempontjából továbbra is nyereséget, az ilyen magas értékű állatok azonban az értékük alig 4—6°/ 0-át tevő kérdéses vámot könnyen elbírják, ezek behozatalát tehát a vágótehén értékéhez viszonyított vám nem fogja megnehezíteni, a hazai terméknek a közforgalomban versenyt okozó közepes minőségű fejős- és tenyésztenének behozatalát ellenben ez a vám a hazai termelés és tenyésztés jövedelmezőségének némi fokozása érdekében nehezíteni fogja. Egyébként az összes tehénforgalom (tenyész- és ^ágótehenek együtt) csak mint az ökörbehozatalnak természetes járuléka szerepel, kétségtelen tehát, hogy ennek a vámtételnek is az ökörbehozatalra kiszabott összeggel bizonyos érték-, arányban kell állania. Ez az arány, mivel a forgalom jelentősége kisebb, mint az ökörbehozatalé, megfelelően kisebb számmal szerepelhet a tehenek vámtótelének meghatározásánál, mint az ökröknél szerepelt, de föltétlenül nagyobbnak kell lennie, mint a bikánál számított arány.
