Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
82 ,300. szám. nagy feleslegének mintegy 85%-át Ausztriába szállítja, 15°/ 0-át pedig a vámkülföldön, túlnyomó nagy részben Németországban értékesíti. Ugyanezek az adatok azonban egyúttal azt is bizonyítják, hogy ezen nagy feleslegnek egy része onnan származik, hogy az ország készletét vámkülföldről behozott árú tetemesen felszaporítja. Egy kissé mélyebb bepillantás a forgalmi adatokba, és a forgalom tárgyát képező árú értékviszonyaiba, azt mutatja, hogy az állatforgalomban szereplő államok mindenike már sok évtized óta, szinte bizonyos törvényszerűséggel veszi fel behozatalába a tőle Keletre fekvő szomszéd államok feleslegének értékesebb részét és hogy az árúnak ezen nyugat felé való áramlásában Németország az a végállomás, a melyen túl a keletről származó árú már alig halad, miután az onnan nyugatra fekvő országok — főleg Nagy-Britannia — szükségletüknek a belföldi termelés által ki nem elégített hányadát jobbára tengerentúli (észak- és délamerikai, illetve ausztráliai) származású állatok, illetve állati termékek bevitele útján fedezik. Ellenben a Keletről Nyugat felé irányuló, imént említett forgalomban a Németországtól kelet felé eső államok mindenikének oly »közbeeső állomás« szerepe jut, a melyen az áramlat keresztül folyik és a melynek forgalma az áramlat sodrával mintegy úszik. így vámterületünkről az utolsó öt év átlagában évenkint 62.481 db ökör vitetett ki, a melynek 93%-a Németországba ment. Ugyanezen idő alatt ellenben, a vámterület magyarországi részéről az ausztriai részbe közel 185.000 darab, más országokba közvetlenül csak mintegy 27.000 darab ökör szállíttatott, — a miből megállapítható, hogy a közös vámterület kiviteléből ezek szerint Ausztriára eső mintegy 35.000 dbnyi kivitel, csakis a tőlünk oda szállított bevitel folytán vált a nyugotnak átadható felesleggé. Ausztria, mint önálló terület tehát felesleggel nem rendelkezik, de a nyugat felé irányuló áramlat annyit juttat neki, hogy ebből feleslege támad, a melyet ismét nyugat felé tovább adhat. Magyarország akkora felesleggel rendelkezik, hogy ha azt a keleti behozatal nem szaporítaná is fel, mégis a mostani kivitelünknek csaknem 75%-át továbbra is kivihetnők az említett behozatal nélkül is, sőt ebből a fölöslegünkből azon fölül, hogy Ausztria szükségletét fedezzük, még a vámkiilföld részére juttatható némi többletünk is maradna. A forgalom túlnyomó részét vágóökör-szállítmányok képezik. Az igás és hizlalásra szánt ökrök külkereskedelmi forgalma annyira csekély, hogy arra már ezért sem helyezhető súly; azonfölül a behozott igás ós hizlalandó ökör, gazdasági szempontból nem a magyar tenyésztés versenytársa gyanánt jelentkezik, a gazdasági érdekeket tehát ezen behozatal ellenében védeni nem szükséges. Tekintve, hogy azon államok vám- és gazdasági politikai intézkedéseihez, a melyek forgalmában a több évszázados fejlődéssel alakult viszonyok folytán érdekelve vagyunk, bizonyos tekintetben alkalmazkodnunk kell, és tekintve, hogy Németország az ökör vámját élősúly szerinti métermázsa egységre állapítja meg, — megfontolást igényelt az a kérdés, nem volna-e czélszerű részünkről is a vámtételt a darabonkinti egység helyett, ezután az élősúly egységre megállapítani. Tervezetünkben mindazonáltal a német vámtarifától eltérőleg ezután is a darabegység szerinti megvámolás rendszerét tartottuk meg. azért mert a mi viszonyaink e tekintetben a németországiaktól lényegesen eltérők és így attól szintén eltérő, különleges eljárást kivannak. A mi behozatalunkban csak igen kis mennyiséggel szerepel a nyugati forgalom tárgyát képező súlyosabb és értékesebb árú. Túlnyomó részben sokkalta kisebb súlyú és csekélyebb értékű ökröket hozunk be, mint a minőket kiviszünk. A hozzánk behozott silányabb minőségű ökör csak levágásra szolgálhat ós így saját
