Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
300. szám. 67 Azok az átalános közgazdasági érdekek, melyek a jelen tétel alatt megnevezett árú termelési viszonyai ós forgalma által érintetnek, részletesebben és behatóbban a 109. (bor) tétel alatt tárgyaltatnak és indokoltatnak. Ezért elegendő, ha itt átalánosságban az utóbb említett tétel indokolására utalva, csak azon körülmények megjelölésére szorítkozunk, a melyek felsorolását a szőlő s a borezefre különlegesen igényelik. A fris szÖiö a fogyasztás és felhasználás szempontjából kétféle rendeltetéssel birhat, még pedig a fajta szerint: a) mint gyümölcs közvetlen fogyasztásra, étkezésre (csemegeszőlő) és b) borrá való feldolgozásra (borszőlő). A csemegeszőlő s a borszőlő közt — a felhasználás módjának lehetősége tekintetében — nincs oly nagy különbség, a mely a jelzett rendeltetés egyikét a másikától éles határvonallal különítené el, úgy, hogy ugyanabból a szőlőből, a melyet étkezésre használhatunk, rendszerint bort is szűrhetünk és viszont. Szőlőmívelésünk és termelési viszonyaink fejlődése során azonban elértük azt, hogy azok a szőlőfajták, a melyek kiválóan étkezésre való gyümölcsöt (csemegeszőlőt) teremnek, már oly nagy kiterjedésű ültetvényekben ós oly nagy mennyiségben termeltetnek elő, hogy saját szükségletünket bőségesen fedezhetjük, sőt fölöslegünk is van. Hogy mennyi az ország csemegeszőlő termelése, arra nézve nincs pontos statisztikánk, mert az ültetvények szőlőfajták szerint való kiterjedésének összeírása alig lehetséges. A statisztika csak annyit mutat ki, hogy az egész szőlőterület terméséből mennyi must szűretett s mennyi szőlő adatott el, mint gyümölcs. Az utóbbi módon értékesített szőlő mennviséo-e a statisztika szerint az 1901. évben 111.705 métermázsa volt. Kétségtelen azonban, hogy ez a statisztikai adat nem pontos, mert a csemegeszőlő fogyasztása oly nagy elterjedést nyert, hogy ujabb időben a legkisebb helyiségekben is, a hová annak előtte a csemegeszőlőnek még a híre sem jutott el, a szőlőórós idején minden szatócs árul csemegeszőlőt. De bizonyítja a csemegeszőlőtermelés nagy [fellendülését s ezen gyümölcs fogyasztásának átalános elterjedését az árak alakulása is. Míg ugyanis alig néhány év előtt egy kilogramm csemegeszőlőt Budapesten nem lehetett 48—56 fillérnél olcsóbban venni, az utóbbi időben már jóval olcsóbban volt kapható. A csemegeszőlőnek jelenlegi 23'81 K, szerződésszerűleg 4'76 K-ra leszállított vámja szőlőmívelésünknek nem nyujt kielégítő védelmet, annál kevésbé, mert sem az autonóm, sem a szerződésszerű vámtétel nem áll arányban a bor jelenlegi vámjával; tekintettel tehát arra, hogy a csemegeszőlő jelentékeny részben a phylloxera által elpusztított és költséges befektetések által rekonstruált szőlőültetvényekben termeltetik, az ekként helyreállított szőlők pedig csak megfelelő jövedelmezőség mellett tarthatók fenn, gondoskodnunk kell ezen termelési ágnak a fenyegető vámkülföldi verseny ellen jelenleginél hatékonyabb, tehát magasabb vám segélyével való védelméről annál inkább, mivel a szerződési tárgyalások folyamán a szőlő vámja előreláthatólag alkudozások tárgyát fogja képezni. Ez a magasabb vám 40 koronában állapíttatott meg. A szőlőből a fajták minőségéhez s a borsajtók többé vagy kevésbé tökéletes szerkezetéhez képest 70—85 0 / 0 must szűrhető, a borczefreböl pedig 80—90 0 / 0 must nyerhető. Minthogy a bor vámtétele 60 K-val javasoltatik, a borszőlő és borezefre vámját hozzávetőleg ennek arányában kellett megállapítani, hogy körülbelül ugyanakkora vámteher essék a szőlőre s a borczefrére, mint a mennyi a szőlőből s a borczefreböl készíthető bor mennyiségének megfelel. 9*
