Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

62 300. szám. kölesnél csak részben vehető figyelembe. Miután ezen, olcsó ára miatt kevéssé jövedelmező gabonanemű termelésének kiterjesztése sem nem gazdaságos, sem nem valószínű, a vámteriilet termelése előreláthatólag ezentúl sem fogja a szükségletet fedezni. E mellett köleshántoló malomiparunk ós a köleskását fogyasztó szegényebb néposztályok érdekében is kivánatos, hogy a köles kelleténél magasabb vám megállapítása által túlságosan meg ne drágíttassék, mert ez nemcsak közgazdasági haszonnal nem járna, hanem széles néprétegek élelmezési viszonyaira is hátrányos hatással volna. Mindezeknél fogva- a köles vámjának csak mérsékeltebb emelése mutatkozik kívánatosnak, ehhez képest a jelenlegi 1'19 K (0'50 frt) vám 175 K-ra voma emelendő. A tengerparti lakosság által vámmentesen behozható búsa, köles és tengeri kontigens. A jelenlegi vámtarifa 24. számához fűzött jegyzetben Dalmáczia s a quarnerói szigetek szükségletének fedezésére 80.000 q tengerinek ós 20.000 q kölesnek és búzának évenkinti vámmentes behozatala van engedélyezve. Ez a kedvezmény részben a kevés művelhető területtel biró tengerparti szegény lakosság élelmezésének olcsóbbítását, részben azt czélozza, hogy a hajósok visszrakomany hiányában hajóikat gabonával, a mely némi fuvart biztosít nekik, terhelhessék meg. A gyakorlatban ezt a kedvezményt nem használták ki teljesen; így az 1897—1901. években az ezen kedvezmény mellett behozott tengeri mennyisége 15—34, a behozott biíza és köles mennyisége 2—13 ezer q között ingadozott. Az xij tarifában ez a kedvezmény a tengerire nézve 50 ezer q-ra leszállíttatott, a búzánál ós kölesnél pedig 30 ezer q-ra felemeltetett. Miután a magyar tengerparti hajós népesség a gabonatermelés és a hajózás tekintetében körülbelül ugyanabban a helyzetben van, mint a dalmát lakosság, indokoltnak mutatkozik, hogy a szóban levő kedvezményben a magyar tengerpartnak legalább ezen szempontból legnehezebb viszonyok között levő része, a likakrbava vármegyei is rószesíttessék, 20 ezer q vámmentesen behozható tengerivel. Jelenleg ez a kedvezmény a magyar ós osztrák kormány évenkint történő kölcsönös megegyezéséhez van kötve; a kölcsönös megegyezésnek ez a feltétele, miután az évről-évre hosszadalmas tárgyalásokra adott alkalmat, az új vámtarifában elejtetett arra való tekintettel, hogy az ismétlődő tárgya]ások gyakorlati jelentőséggel nem birnak s a kedvezmény iránt a vámtarifa amúgy is elvileg intézkedik. 30. Maláta. A maláta gyártás úgy Magyarországnak, valamint Ausztriának igenis fontos iparága, a melynek fejlődését a sörárpa kedvező termelési viszonyai ez idő szerint igen elősegítik. Maláta-iparunk csak ujabb időben indult erőteljesebbb fejlődésnek. Malátabehozatalunk évről-évre csökken, a mivel szemben fokozódó kivitelre mutathatunk; a belfogyasztás fedezésén kívül 1901-ben 230 ezer q kiviteli feleslegünk volt. Malátagyártásunk fokozott figyelmet igényel, a mennyiben a nyerstermény kivitelénél kétségtelenül előnyösebb a félgyártmány kivitele, különösen áll ez a malátára nézve, mert a malátagyártás oly ipar, a mely jótékonyan hat egyfelől a sörárpa áralakulására, másfelől a mezőgazdasági üzemre, a mely a malátagyártás melléktermékeiben, különösen malátacsirában értékes erőtakarmányt nyer. Malátaiparünk különben az osztrákhoz képest aránylag csekély, mert a malátakivitelben az oroszlánrész Ausztriának jut. A vámterület malátakivitele ugyanis 1901-ben 1.688 ezer q-ra rúgott, a melyből a magyar kivitelt levonva, több mint 1.400 ezer q esik az osztrák ipar javára; ezen kivitelből lemenő sorrendben