Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
300. szám. 29 XVIII. csikk. Ez a czikk a vámhitelezést szabályozza. A vámhitelezés tekintetében jelenleg a következő szabályok állanak fenn. A vámhitel kedvezményében csak azok a kereskedők és gyárosok (ideértve a szállító-, bánya- és földmívelési vállalatokat is) részesíthetők, kik nagyobb árúmennyiségeket szoktak a külföldről behozni ós kik azon hivatalnál, a melynél a hitel engedélyezését kérik, a megelőző évben behozatali vám fejében (ideértve az engedélyilletéket és a fogyasztási adópótlékot is) legalább ezer forintot fizettek. A vámhitelért az államnak Icámat nem jár. A hitel három vagy hat hóra, azaz három vagy hat havi lejárati (befizetési) határidőre engedélyeztetik oly módon, hogy az egy hó folyamán behozott árúkért esedékes behozatali vámilletékek az átvétel napja után következő hótól számítandó harmadik, illetve hatodik hó végével megfizetendők. Az, hogy három vagy hat havi lejáratú hitel engedélyeztessók-e, a hitelért folyamodónak kívánságától függ, valamint annak meghatározása is, hogy mily összegig terjedjen a hiteljogosultság (a hitel magassága), azzal a megszorítással azonban, hogy a hitelösszeg csak kerek összegben szabható meg és csak felóig terjedhet azon összegnek, melyet a hitelért folyamodó a múlt évben behozatali vám fejében fizetett. Ötvenezer forintnál magasabbra rugó vámhitelért benyújtott folyamodványok határozathozatal végett a pónzügyministeriumhoz térj esztendők fel. A hitelezett összegek mindig teljesen biztosítandók és pedig vagy: a) értékpapírok letétbe helyezése, b) jelzálog, vagy c) személyes kezesség, azaz legalább két jóhitelű czég (gyáros vagy kereskedő) egyetemleges kezessége által. Ha a hitelezett összeg a kitűzött határidőre nem fizette-tik be, a hiteljogosult a behajtás költségeit viselni ós ezen felül 5°/ 0 késedelmi kamatot fizetni köteles. A vámhitel fentartása nemcsak a kereskedelem érdekében, hanem iparfejlesztési szempontból is feltétlenül kívánatos, mert a hitel útján egyrészt a kereskedő csekély tőkével nagyobb forgalmat képes lebonyolítani, másrészt a gyárosnak mód nyujtatik a feldolgozáshoz szükséges nyers anyagoknak és félgyártmányoknak kevesebb költséggel való készletben tartására, úgy, hogy az üzem zavartalan folytatása biztosíttatik és ezenkívül a feldolgozandó anyagok beszerzése tekintetében a gyáros a külföldi kedvező árkonjunkturák felhasználására képesíttetik. Ezzel szemben azonban nem lehetett figyelmen kivül hagyni a vámhitel ellen egyes körökben felmerült aggályokat, melyek szerint a jelenlegi állapot különösen a gabonaüzórkedésnek indokolatlan kedvezményt nyújt és a külföldi gabonakészletek felhalmozódására vezet. Mindezen körülmények mérlegelése mellett ós a fenforgó ellentétes érdekek móltányos kiegyenlítése végett a XVIII. czikk 1. bekezdése a vámhitelnek eddigi kamatmentessógót megszünteti és a hitelezést csak a két pénz ügy ministerium által mindenkor egyetértőleg megállapítandó kamat fizetése ellenében engedi meg, A második bekezdés az egyes vállalatoknak, illetve raktáraknak adott azon kezelési szempontokból engedélyezhető fizetési könnyítéseket állapítja meg, melyek vámhitelnek nem tekintendők. A XVIII. czikk egyéb rendelkezései az 5 0 / 0-os késedelmi kamat fizetésére vonatkozólag jelenleg is fennálló kötelezettségnek eseteit szabatosan körülírják.
