Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

24 300. szám. IX. csikk. A 2-ik pont a nemzetközi udvariasság követelményeinek megfelelően vámmentesíti azokat a tárgyakat, melyek a külföldi államok szuverén fejedelmeinek a vámterületen való átmeneti, tartózkodásuk alatt azok közvetlen használatára érkeznek. A 4-ik pontban foglalt azon új rendelkezés, mely szerint az idegen államoknak consuli. hivatalai részére küldött hivatali czímtáblák, zászlók és egyéb hivatali szükségletek viszonosság esetén vámmentesen kezelendők, az e részben követett gyakorlatnak törvényes úton való szabályozását czélozza. A jelenlegi törvény VIII. czikkének 4. pontjában kimondott az a határozat, mely szerint: »az állambányák termékei a trieszti cs. kir. árúügynöksógtől« szintén vámmentesek, a trieszti szabad kikötő megszüntetése következtében tárgytalanná vált. A 7. pont az állami intézetek által a külföldről, a szabadterületekről és a vámkülzetekből a vámterületre küldött hivatali szükségleteket vámmentesíti, szemben a jelenlegi törvény VIII. czikkének 6. pontjával, mely az államhatóságok által a vámkülzetekből küldött hivatali szükségletek vámmentessége iránt intézkedik. Ez a módosítás a tényleges szükségletnek felel meg, a mennyiben itt a vámhatáron kívül levő vasúti állomások és vámhivatalok által a vámterületre küldött hivatali szükségletekről van szó. A 8. pont 1. bekezdésében a bevándorlók átköltözködési tárgyainak vámmentességére vonatkozólag foglalt határozat a szükségletnek megfelelő szabatosabb szövegezést nyert. A 8. pont 2-ik bekezdése szerint a bevándorlókkal egyenlőknek tekintetnek a vámterületen kívül való hosszabb tartózkodás után visszatérő belföldiek is. Ez az intézkedés nem teljesen új határozat, miután már a jelenlegi törvény IX. czikkének az utazók holmijának vámmentességéről rendelkező 1. pontja is kimondja, hogy a használt házi eszközöknek és bútoroknak vámmentes behozatala engedélyezhető oly belföldiek részére is, kik a vámterületen kívül való hosszabb tartózkodás után ugj^anide visszatérnek. Minthogy az ily belföldiek is nem utasoknak, hanem bevándorlóknak tekintendők, a kérdéses rendelkezésnek a jelen törvényjavaslat szerinti áthelyezése és némileg kiterjedtebb alkalmazása indokoltnak mutatkozik. A 9. pontban a jelenlegi törvény VIII. czikkének 7. pontjával egyezően vámmenteseknek nyilváníttatnak a kiházasítási tárgyak oly személyek számára, kik házasságuk következtében a vámterületre költöznek, de az érvényben álló törvénytől eltérőleg csak oly feltétel mellett, ha ezek a személyek vagy külföldiek, vagy oly belföldiek, kik két évnél tovább laktak külföldön ós ha azok belföldön lakó szeinólylyel lépnek házasságra. Ezenfelül a törvényjavaslat a vámmentességet a nászajándékokra is kiterjeszti. Az előbbi korlátozások a felmerülhető visszaélések meggátlását czélozzák, a kedvezmény említett kiterjesztése pedig a méltányosság követelményeinek ós más államokban fennálló hasonló rendelkezéseknek felel meg. A 10. pont második bekezdése, mely a 8., 9. ós 10. pontban megállapított vámmentességből kizárt czikkeket sorolja fel, a jelenlegi törvény VIII. czikke 7. pontjának harmadik és 8. pontjának második bekezdésében foglalt határozatokat érvényesíti. A 10. pont harmadik bekezdése felhatalmazást ad arra, hogy a 8., 9. és 10. pontban megállapított kedvezmények a viszonosságot nem nyújtó államok alattvalóival szemben rendeleti úton felfüggeszthetek legyenek. Ez a rendelkezés arra való tekintettel vétetett fel, hogy az átköltözködési, kiházasítási ós örökölt tárgyak vámmentessége némely államban nem oly mérvben nyer alkalmazást, mint a tör-