Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
170 300. szám. A 4. SZámÚ jegyzethez. A jegyzet első kikezdése a hímzésekre vonatkozólag a jelenlegi vámtarifa betűsoros árúlajstromának rendelkezését iktatja a tarifába. Ugyancsak a jelenlegi állapotnak felelnek meg lényegükben a jegyzet második bekezdésében a hímzett, kötött, kötszövött, paszománt és gombkötő árúk vámkezelésére vonatkozólag foglaltak azzal az eltéréssel, hogy az új vámtarifa szerint a hímzett gombkötő árúk ép úgj fognak vámkezeltetni, mint a hímzett paszomántárúk, holott jelenleg az előbbiek mint hímzések vámkezeltetnek. Az 5. SZámÚ jegyzethez. A jegyzet első kikezdésében foglaltak kifejezésre juttatják a tarifajavaslatban a jelenlegi állapottal szemben létesített azon módosítást, hogy a varrással ellátott kötött és kötszövött árúk, kivéve a kötött pipereárúkat, nem a ruházatok között 40°/o vámpótlékkal, hanem egységes vámtételekkel alapanyaguk szerint fognak vámkezeltetni. A második bekezdésben foglaltak a jelenlegi állapottal szemben vámemelést jelentenek. A jelenlegi tarifa ugyanis az egyszerű szegeseket és egyes varrásokat a vámkezelésnél nem vette ügyelembe, ellenben az új tarifa szerint a szegésekkel és egyszerű varrásokkal ellátott czikkek, — kivéve a pipereárúkat, — a szövet vámján felül még 10% vámpótlékkal is meg fognak terheltetni. Ezt a vámemelést indokolja az, hogy az árú értékét már az egyszerű szegesek ós varrások is emelik. Az új német tarifában is fennáll ez a vámpótlék, de magasabb 15°/ 0 . A 6—7. SZámÚ jegyzetekhez. A jegyzetekben foglalt intézkedések a jelenlegi állapotnak felelnek meg: a használt jegyes zsákok vámmentessége jelentékeny magyar érdelv. A 8. SZámÚ jegyzethez. A megtöltve kivitt használt jegyes zsákoknak vámmentes visszahozhatása szinten jelentékeny magyar érdek; különösen jelentőséggel bir ez a kedvezmény oly szállításoknál, a mikor az árú zsákostól szállítandó, így: a gabonánál, a malátánál, a kaolin-, szón- és papirosanyagforgalomban. Az ily szállításokat az a körülmény, hogy a visszatérő zsákok vámmal terheltettek, megdrágította; ezen vámtehernek megszüntetése kétségtelenül olcsóbbítja az árúkivitelt. A jutaipar a zsákforgalomnak nyújtott kedvezményt megszüntetni óhajtja, de tekintettel a fenforgó jelentősebb érdekekre, ez az óhaj mellőzendő. XXVII. Kefekötő- és szitakötő-árúk. A magyar kefekötő- és szitakötő-ipar helyzete kedvező képet tüntet fel. A kivitel a legtöbb ide tartozó czikknél felülmúlja a behozatalt. Magyarországon az iparstatisztikai felvétel szerint -6 kefegyár és 2 lószőrkikészítőgyár van összesen 4 álló gőzgéppel, 2 lokomobillal és 1 gázmotorral, mindössze 212 lóerőnyi hajtóerővel és 1.352 munkással. Feldolgoztak 1898-ban 6.977 q mindennemű sörtepótlót és készítettek összesen mintegy 2 J /a millió K értékű árút. Ezek az összegek azonban csak egy részét képezik az összes, túlnyomólag a kisiparosok által űzött termelésnek, a mit az is bizonyít, hogy kivitelünk kefekötőárúkból általában nagyobb, mint az iparstatisztika által kimutatott érték. »Szitakötő-iparunk jóformán teljesen a kis- ós a háziiparra szorítkozik. Érdekeltségünk a kefekötő-árúk jelenlegi vámjait általában kielégítőknek mondja s csak az ecsetekre nézve óhajt vámemelést; ez a kívánság részben teljesíttetett is.
