Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.
Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása
144 800. szám. XXII. Pamut, pamutfonalak és pamutárúk. Habár az ezen osztályba tartozó árúk védelmének fokozása első sorban Ausztria érdeke, mégis a tényleges helyzet és jövő ipari fejlődésünk legsürgősebb követelményeinek egyenes félreismerése volna, ha azzal szemben részünkről tisztán Magyarország egyoldalú fogyasztási érdekeinek merev álláspontjára akarnánk helyezkedni. Igaz ugyan, hogy zsenge pamutiparunk termelésének évi 25 millió koronára tehető értéke az ide tartozó fonalakból ós szövetekből való összes fogyasztásunknak még csak mintegy 15°/o-át képezi, de ezen, csak újonnan fejlődő iparágunk már ennyire való megizmosodása is kétségbe vonhatatlan bizonyítéka annak, hogy még oly téren is, a hol az osztrák ipar százados fölényével kell küzdenünk, a közös vámterület mellett is képesek vagyunk Ausztria versenyével szemben helytállani s ott, a hol ipari fejlődésünk természetes előfeltételei egyébként is megvannak, a vámvédelem fentartása ós fokozása a mi iparos törekvéseinknek is javára válhat. A pamutipar fejlődésót a legszemléltetőbben a behozott nyers anyag menynyisége mutatja; míg ugyanis az 1870-es évek elején fél millió q pamut, pamuthulladék és pamutvatta hozatott be a vámterületről, 1901-ben a behozatal már 1 1 /2 millió q-ra emelkedett. A behozott nyersanyag túlnyomó részét ugyan Ausztria dolgozza fel, mindazonáltal Magyarország behozatala is emelkedést mutat s az 1898. évi iparstatisztikai adatok szerint a magyarországi nagy ipari vállalatok által előállított pamutfonalak és szövetek értéke 25 millió koronát képviselt. Mondhatni tehát, hogy habár az osztrák pamutipar sokkal előrehaladottabb a magyarnál, érdekeink mégis vámpolitikai tekintetben annyiban azonosak, hogy mindkét ország iparának a rendkívül fejlett, aránylag olcsóbban dolgozó német, illetve angol és svájczi ipar versenyével kell küzdenie, a mely verseny ellen a jelenleg fennálló és számos esetben szerződésileg mérsékelt vámok a pamutárúk sok osztályára nézve alig nyújtanak kielégítő védelmet. Erről tanúskodnak a külforgalmi adatok is, a melyek egyes pamutárúk behozatalának jelentékeny és állandó emelkedését tünteti fel. A vámvédelem némi fokozásának szükségessége tehát tagadhatatlan s az elől annál kevésbbé lehet elzárkózni, mert az e téren sokkal fejlettebb és hatalmasabb középeurópai államok, nevezetesen Franczia-, Olaszország, Svájcz s különösen legutóbb Németország úgy a vámok emelése, mint az egyes tételeknek sokkal meszszebb menő tagozása által mind fokozottabb mérvben iparkodnak saját pamutiparukat védelemben részesíteni s a külföld versenyét megnehezíteni, sőt kiszorítani, úgy, hogy ha e téren bizonyos fokig nem követnők őket, a mellett, hogy saját fogyasztó piaczainkat a- vámkülföldnek a vódvámokban rejlő kiviteli praemiumok által felettébb megkönnyített versenye ellen többó-kevésbbó védtelenül hagynók, le kellene mondanunk arról, hogy a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalásoknál megfelelő s épen nyerstermókbeli feleslegünk kivitek; érdekében nélkülözhetetlen alkudozási eszközök felett rendelkezhessünk. E mellett azonban kellő figyelemben kellett részesíteni a fogyasztás érdekeit is, nehogy a vámok átalános ós jelentékenyebb emelése következtében a fogyasztá.s megdrágíttassék. Erre való tekintettel, jobbára csak a jelenlegi vámok kikerekítésére szorítkoztunk, tulajdonkéijeni mérsékelt, a 15°/ 0-ot alig egy-két esetben meghaladó vámemelés csak oly — jobbára fényűzési czikk jellegével biró — pamutárúknál terveztetik, a melyeknél ezt a vámkülföldi verseny feltétlenül szükségessé
