Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

106 300. szám. lehetetlenné vált, mert Németország 1895-ben elrendelvén a zárlatot, legfőbb piaczun­kat. a hová hízott sertésekből évenkint 200—436 ezer darabot tevő kivitelünk volt, végkép elveszítettük, ellenben saját határainkat a szerbiai sertések behozatalá­nak továbbra is nyitva hagytuk; és igy a belföldön nemcsak a külföldi piaczok elzárkózása folytán itt feltorlódó hazai termelési fölösleg nyomta az árakat, hanem még a nálunk sokkal olcsóbban termelő szomszéd államok, első sorban Szerbiá­nak is egész tenyésztése velünk versenyez. Ez utóbi verseny ezen felül épen az említett időpont óta további változáson ment keresztül. Annak előtte ugyanis hoz­zánk túlnyomóan csekélyebb értékű sovány, vagy félhízott állatokat hozott be; 1895. óta azonban onnan mondhatni kizárólag csupa hízott jószág érkezik ide. Ezen kész hízott jószág már önmagában is nagy tömegét zúdítja reánk a különböző sertéstermékeknek, főleg a szalonnának ós zsírnak az élő sertésre érvényes mai rend­kívül alacsony (darabonkint 3 K 57 fillért tevő) szerződéses vám mellett. De ezzel a versenynyel — mely a versenyzőterület (Szerbia) korlátolt terje­delme mellett kiszámíthatatlan nagy arányokat alig ölthet — valamiképen még megtudna küzdeni a hazai sertéstenyésztés, ha nem fenyegetné ugyanakkor Amerika szinte korlátlan mérvű és még nagyobb arányokban fokozható versenye épen a zsiradék árúkban. Midőn az 1895-ben kitört sertésvész gazdáinkat a fertőzés veszélyének kitett sertéseik gyors és tömeges értékesítésére kónyszerítette, az elhullás által szenvedett károkért abban kerestek némi kárpótlást, hogy a levágásra szánt jószágot arány­lag kedvező árakon értékesíthessék. Es épen ebben akadályozta őket az ugyanakkor Németország által elrendelt beviteli tilalmon kívül az amerikai zsiradék árúk, főleg pedig a zsiradék pótszerek és hamisítványok tömeges beözönlése, melylyel a tisztességes hazai verseny hiába próbált megküzdeni. Az amerikai nagy vágóhidakon és az óriás zsírgyárakban oly árakon képesek ezt a czikket előállítani és az olcsó tengeri fuvarral ide szállítani, hogy az a hazai termelés versenyét egyszerűen lehetetlené teszi. Képesek erre az amerikai telepek nemcsak az ottani olcsó sertésárak folytán, de főleg azért, mert csekély értékű olcsó pótszerekkel főleg pamutmagolajjal keverik a zsírokat, amit a kész árúban hitelesen kimutatni alig lehetséges. Hogy mily olcsó az amerikai zsír, azt a vámterület külforgalmi statisztikája is tanúsítja, a mely a kivitt hazai és a túlnyomóan Amerikából behozott zsír érték­különbözetét 1901-ben 30 koronával mutatja ki, de például 1896-ban ez a külön­bözet 54 koronára rúgott. A két fajta közötti értékkülönbözet átlagosan körül­belül oly magas, mint jelenlegi zsírvámunk. Hogy mily óriás arányokat öltött épen a mondott válságos időszakban ezen amerikai tömegárúk beözönlése, — ezt bizonyítj ák a vonatkozó árúforgalmi statisz­tikai adatok, melyeket az alábbi táblázatban foglaltunk össze: A vámterület zsirbehozatala és kivitele 1893-tól 1901-ig, Év Kivitel Behozatal + Kivitel + Behozatal 1893.. 89.690 q 210 q 89.480 — 1894.. 19.886 » 104 » 19.782 • 1895.. 7.795 » 17.369 » — 9.574 1896.. 2.578 » 59.829 » — 57.251 1897.. 3.120 » 203.345 » — 200.225 1898.. 2.642 » 229.541 » — 226.899 1899.. 3.005 » 80.450 » — 77.445 1900.. 3.463 » 5.050 » — 1.587 1901.. 13.470 » 466 » 13.004 —

Next

/
Thumbnails
Contents