Képviselőházi irományok, 1901. XXIII. kötet • 301-317., LXVII-LXXV. sz.

Irományszámok - 1901-300. Az osztrák-magyar vámterület autonom vámtarifájáról szóló törvényjavaslat általános és részletes indokolása

300. szám. 95 75. Fris hal stb. Annyi kétségtelen, hogy édesvízi halászatunk — a mely azelőtt a halászható vizek bőségénél fogva nagy jelentőségű volt — jelentőségéből igen sokat veszített, a mit részben a vizszabályozások, részben az ármentesítések, de tetemes részben a gőzhajózás terjedése, valamint a rablóhalászat is idéztek elő. Míg azelőtt a természet maga gondoskodott arról, hogy vizeink halbősége meg ne fogyatkozzék, most mesterséges úton, rendszeres tenyésztés és ápolás útján kell helyrehozni a halgazdaságunkban a kultúra haladása folytán átalában előállott apadást. Édesvizeink halfajainak száma meghaladja a 60-at, de ezek közül körülbelül csak a fele képezi rendes fogyasztás tárgyát; egyes fajták állománya azonban nagyon megfogyatkozott. Annak előtte halgazdaságunk alapját a folyóvizek képezték, ujabban, a mióta a haltenyésztós regenerácziója megindult, a haltenyósztés súlypontja a folyóvizekről mindinkább az álló vizekre s az úgynevezett halgazdaságokra helyezkedik át. A kormány halászati ügyünk fejlesztését törvényhozási s rendeleti intézkedésekkel, sőt pénzbeli segélylyel és ingyenes halikra kiosztásával is mozdítja elő. Nagyrészt ezen támogatásnak tulajdonítható halgazdaságunk létesülése és fejlődése. A halászat emelésére nézve tett eddigi intézkedéseknek tulajdonítható, hogy 1901. év végéig 78 helyen mintegy 10.300 kat. hold kiterjedésű tógazdaság létesült, a melyek országos átlagban holdankint 92 kg, összesen tehát óvenkint mintegy 10.000 q halat hoznak forgalomba, továbbá, hogy közvizeink halászatának rendszeres művelése érdekében eddig 55 társulat alakult, több mint 252.000 kat. hold vízterületen és végül, hogy a hegyvidéki patakok behalasításán 82 oly pisztrángköltő telep dolgozik, a melyek mintegy 2 millió darab halivadékot juttatnak óvenkint a vizekbe. A halállomány szaporítására a kormány 1891-től 1900-ig 7.080 ezer darab pisztrángikrát, 3.086 ezer db szivárványos pisztrángikrát, 153 millió db süllőikrát, 50 ezer db ponty, és 450 ezer db ráki vadékot osztott szót ingyenesen magánosok és halászati társulatok között. Az eredmény azonban lassan jelentkezik; az ország állandóan jóval több halászati terméket hoz be, mint a mennyit kivisz. A forgalom, behozatal és kivitel egyaránt állandóan növekszik, csakhogy a behozatal gyorsabban és erősebben, mint a kivitel. Az utolsó 17 év alatt hal stb. behozatalunk csaknem tízszeresére emelkedett, ellenben halkivitelünk alig lett három és félszer oly nagy 1901-ben, mint volt 1885-ben. A behozatal édes vizi halakban főképen Oroszországból ós Eumániából származik, míg Olasz- és Németországból tengeri halakat hozunk be. Kivitelünk főleg Németországba ós Szerbiába irányul. Hasonlóan kedvezőtlen a vámterület külforgalmi mórlege is; 1891-ben a mérleg még aktiv volt, azóta rosszabbodva, 1901-ben a behozatal több mint kötszeren múlja felül a kivitelt, s a forgalmi mérleg passzivitása 5 millió korona értéket képviselt. Jelenlegi vámtarifánk a fris halak, a rákok és csigák vámját 476 K-ban állapítja meg, a szerződéses forgalomban a behozatal vámmentes. Halászatunk jövő fejlődésének érdekében, a halakra vetendő vámok megállapításakor figyelemmel kell lennünk arra, hogy egyrészt a velünk főleg keletről és délkeletről szomszédos területek halászata évről-évre kedvezőbb körülmények közé emelkedve — mindinkább hódít árúival piaczainkon, másrészt pedig a Németbirodalom az oda, főleg Ausztriából, nagy mennyiségben bevitelre kerülő pontyokra az új vámtarifa szerint 15 márkás = 10 koronás vámot állapított meg. A vám-