Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
420 298. szám. 147-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 8.096. ikt. sz.: Nagy-Léta község közönsége. Tisztelt Képviselőház! A hógöröngy megindul a bórcztetőről. mikorra aláér, egy maga előtt mindent elsöprő görgeteggé lesz! Ilyen lavinának látja Nagy-Léta község közönsége a megnyilatkozó magyar nemzetet! A magyar nemzet közvéleményét, mely kétségbeesett tusát vív legádázabb ellenségével: a zsarnok katonai egyeduralommal! Mi, e csekély község közönsége egy csöpp vagyunk! egy csöpp a most zúgó nagy vihar tengerében! De jól tudjuk, hogy a csöppekből lesz a tenger is! Egy szívvel egy lélekkel csatlakozik e csöpp is a magyar nemzet dörgő szózatához: »Ne Tovább!« Nem űzünk mi, tisztelt képviselőház, politikát! A monarchiának nevezett, de a gyermek által is csak »osztráknak« ösmert »nagyhatalom* közös védelmi czéljaira nézve véleményünket elhallgatjuk; mi csak azt látjuk, az tudjuk, azt tapasztaljuk, hogy a közösnek nevezett hadsereg viselkedése, még itt, az alföld szivében is arczulcsapása a nemzeti önérzetnek! Tüntetés ez a magyar nemzet, a haza és annak fiai ellen! Azok ellen, a kiknek és a mely haza védelmére volnának hivatva! Nagy véradót kell érettük áldoznunk, azokért, kik hozzánk teljesen idegenek! Nem idegenek: egyenesen ellenségeink! Az alföld népe anyagilag pusztul! Házunk, földjeink nem a mieink; meg vannak azok teljesen •terhelve, a közös ügyek, közös védelem czifra ós hangzatos jelszavából eredő őrült pazarlása, a nagyhatalmi állás hóbortjaiból eredő rettenetes megadóztatása folytán! Jövedelmünk 8 / 10 része le van kötve adósságainkra, melyet, a »közös teherviselés« által kellett akarat nélkül szereznünk. Ez okból emeljük kiáltó szavunkat Magyarország képviselőházához! Magyar emberek ülnek ott! Magyar szivek dobbannak fel ott jajjaink hallatára! A magyar nemzet sír fel hozzátok hazánk sorsát intéző atyáink! Szegények, elhagyottak vagyunk! Nincs ma már semmink: elvitte mindenünket a »közös boldogulás« hamis és igaztalan kormányzása. Vak eszközei, alárendelt rabszolgái vagyunk az osztrák uralomnak. Az a gazda, mi vagyunk a fizető csőcselék had, a hogy bennünket neveznek! Szolga hada vagyunk a közösnek nevezett, de tényleg a legnagyobb ellenségünknek ösmert »osztrák hadseregnek«, mely testünkön ól, verejtékkel szerzett filléreinket emészti fel, de tőlünk és hozzánk teljesen idegen! Hozzátok kiáltunk fel, Hazánk atyái, szálljon szivetekre a magyarok Istenének malasztja! Szeressétek e hazát, e nemzetet ós tagadjátok egy szívvel, egy lélekkel az ujonczlétszám felemelését! Tépjétek, szaggassátok ki hazánkat a »közös« osztrák ós katonai uralom gyilkoló nyűge alól és alkossátok meg a magyar nemzet nagy ideálját, azt, a mit édes hazánk minden polgára, gazdagja és szegénye, úr és pór sóvárogva vár, melyért örömmel és megnyugvással áldozunk vért és pénzt, melynek czéljára édes hazánkórt, melegen érező szivünk teljes odaadásával adjuk adónkat, gyermekeinket: alkossátok meg az önálló magyar hadsereget! Kelt Nagy-Léta község közönségének 1903. évi márczius hó 22-én tartott általános gyűlésében. Hazafias tisztelettel: Holló István és 257 társa.
