Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
298. szám. 397 Elszomorító tény, hogy a czivilizáczió mai korszakában, egj önálló államnak, minden tevékenységét arra kell fordítani, hogy az önállóság attribútumaiért harczoljon. Elszomorító tény a 67-es alapon álló párttól olyan nyilatkozatokat hallani, hogy épen a magyar állam szempontjából üdvös —- az 1867. évi XII. t.-cz. szerint is elismert magyar hadseregben — a német vezényszó fentartása. Ez az álláspont, tisztelt Képviselőház, ellenkezik hazánk történelmével, ellenkezik annak traditióival és aspiratióival. Kell valami gátnak lenni, mely a nemzet törekvéseinek útjában áll. S ha üdvösnek tüntettetnek fel oly dolgok, mely egj nemzetre nézve lealázó és elszomorító, akkor ennek üdvössége csak abban rejlik, hogy a nemzet jogainak feltétlen követelése esetében félteni lehet talán egyébb biztosítékait?! Évszázadokon keresztül folyik ez az áldatlan harcz. Meggyőződésünk az, hogy épen a megalkuvások ós elalkudások miatt nem akar véget érni. És ezen harczoknak miatta szegényedik, pusztul az ország. Épen a 12-ik órájában vagyunk annak, hogy a nemzet kormánya belásson a bajok kiítforrásába s belássa a magyar nép óhajtásainak azt a valószínű igazságát, hogy a nemzetnek minden vonalon való önálló berendezkedése lehet csak gyógyítója nagy betegségünknek. Ugyanazért élénk rokonszenvvel kisérjük az ellenzéknek azt az ellenállását, melyet a katonai javaslatokkal szemben eddig kifejtett és remélhetőleg tovább kifejteni fog, mert ha ezt tenni elmulasztja, elég volt a próbából! Ellenzékre nincs már szüksége ennek az agyon sanyargatott országnak! A midőn az eddig folytatott irányító politika ellen felemeljük vádló szavunkat, egyszersmind tudatában vagyunk annak, hogy a múlt összes mulasztásait és bűneit egy csapásra helyre hozni nem lehet. Annak nyomatékos hangoztatása mellett, hogy az a nemzet, a mely lemondott függetlenségének eszközeiről, az egyszersmind leszámolt saját életével: így tehát mi azokból a jogokból, melyek egj önálló nemzetet megilletik: egy szemernyit is feladni, magunkban soha hajlandóságot nem érzünk: tekintetbe véve azt, hogy a nemzet évszázadokon át soha előbbre nem ment, de állami függetlensége 1867 óta szemmel láthatólag visszafejlődött: mint egy teljesen elhibázott kontárművet, a nemzet nagy munkáját újra óhajtanok kezdeni s fátyolt vetni mindarra, a mi történt. Ebből a szempontból kiindulva új hangot óhajtunk belehozni a most folyó parlamenti vitába s kénytelen-kelletlen addig is, míg a nemzet tanácsa az 1867-es törvények inlmár el nem odázható revízióját tárgyalás alá venné, megalkudva a fennálló törvényes állapottal: az 1867: XII. t.-cz. 11. és 12. §-ának, nemkülönben az 1868. évi augusztusi királyi rendeletnek teljes hatályba helyezését kérjük, nevezetesen: 1. Hogy az 1867. évi XII. t.-cz. szerint is létező, magyar hadsereg ezredeiben, ezen törvénynek megfelelőleg a magyar czímer és zászló is, mint ezen törvénynek el nem vitázható folyománya, azonnal alkalmaztassák. 2. Az összes magyar honos tisztek azonnal magyar ezredekbe osztassanak be. 3. Állíttassanak fel Magyarországon magyar katonai akadémiák. Ezeket a követelményeket hallottuk hangoztatni évtizedeken keresztül a mélyen tisztelt volt nemzeti párttól. Ezek a sérelmek nem orvosoltattak, tehát a mi egyszerű felfogásunkkal lehetetlennek tartjuk, hogy ezekről most a volt nemzeti párt tagjai lemondjanak. Ha pedig nem mondanak le, a mint hogy le nem mondhatnak, akkor rá lépünk végre a fokozatos fejlődós útjára. Ezeknek a feltételeknek betartása mellett megnyugszunk abban, bár az ország szegény s a helyzet szanálásának útját sehol nem látjuk, hogy ez ujabb vér- és
